Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
B&B babaváró party ? desszertasztal 1.
sponsored links
B&B party, azaz a legjobb barátnõ babavárója ? 2013. április
Fõszereplõk:
Répatorta mascarponekrémmel
Citromos muffinok vaníliakrémmel
Barackos túróalagút
Kakaós omlós keksz
Citromos-kókuszos cake-pop
Csokis nápolyi
Pogi
2013., április. Életem elsõ desszertasztala. Szép kis projekt volt, mondhatom. Nem elég, hogy magát a hírt még mindig nem sikerült feldolgoznom, hogy a legjobb barátnõmnek, Bertusnak, akivel 1 éves korunk óta ismerjük egymást, gyermeke lesz, de egybõl itt volt egy szép alkalom arra, hogy életem elsõ desszertasztalát megalkossam neki. A kis B már azóta megszületett (még jó, hogy!) , nagyon cuki kis pasi lett belõle. Legutóbb épp a 2 kis fogának élességét tesztelte az ujjaimon, és nagyon jó kukucsolósat is játszottunk!
Amikor a desszertasztalt terveztem, már tudtuk, hogy kispasi lesz, így a kék szín szinte adott volt. Kellett mellé valami kiegészítõ szín, ami jól passzol a kékhez, és a frissessége miatt a választás a narancssárgára esett. Süti sütés terén kooprodukció volt barátnõm anyukájával, ugyanis a kis házi csokis nápolyi és az isteni puha pogi az õ konyhájából származott. A torta répatorta, krémsajtos díszítéssel. Ma már tudom, hogy ezt a szemcsésséget hogyan lehetett volna elkerülni, de sebaj! Majd a második babvárójára már profibban fog kinézni.
A cake popokkal is meggyûlt a bajom kicsit, olyannyira, hogy ha nincs az én drágámnak kellõ lélekjelenléte és kitartása az éjszakába nyúló bemártáshoz, akkor asszem én simán letöröltem volna a ?menürõl? õket, miután már az ötödik kezdett el szépen sorban leesni a pálcikáról a csokiba mártás közben. Szentségelés, sírás, kétségbeesés, aztán jött Ati türelme és megmentette a kis popokat. A túrós alagút receptjét majd egyszer közzéteszem a blogon, egy üdítõ igazi nyári finomság, sok gyümölccsel. A kekszek pedig sima omlós kekszek, kakaóporral. Tetejükön pedig olyan díszítés, mint a mézeskalácsoknál szokás (tojásfehérje+porcukor), egy kis kék festékkel. Imádtam díszítgetni! Tiszta terápia! Engem nagyon megnyugtat ez az aprólékos, sziszifuszi munka.
Eljött a nagy nap, Atinak valami dolga volt, ezért abban maradtunk, hogy én egyedül szállítmányozom a sütiket a barátnõm szüleinek lakására, és õ majd odajön fotózni, segíteni. Volt a tortahordozó, egy külön kosár és még vagy két szatyor, amit vinnem kellett. A harmadikon lakunk, lift nincs. Elsõ, rutintalan hibám az volt, hogy a ?buliszerkó? részeként magassarkúban vágtam neki a 3 emeletnek és a több körös szállításnak. Tudom, tudom?nem is értem, hogy gondoltam. Ha kell szaladok 10cm-es sarkakon a busz után, vagy egész napokat gyalogolok bennük, na de tortával és cake-popokkal a kezemben ez veszélyes terület. Pláne, hogy a kapuajtó a házunkon befelé nyílik. Ahogy evickéltem kifelé a kapun, kezemben a tortahordozóval, a másikban meg a kosárral, próbáltam a kis fenekemmel megtartani a kaput, amíg lejutok a lépcsõfokon, és lelépek az utcára?és abban a pillanatban, bumm, a kapuajtó megcsapott, nem voltam elég gyors a kislisszolásban, és ahogy kell (már bocsánat) seggreültem. De mint a rutinos bulizós egyetemista, aki sörrel a kezében úgy esik el, hogy egy csöpp sem jön ki, magasba tartottam a tortadobozt és a kosarat, úgyhogy õk gond nélkül megúszták. Nekem meg csak a bokám fájt kicsit, de ki foglalkozik ezzel, amikor sütit kell vinni a népnek?! Futás föl a második kör csomagért, magassarkú flip-flopra cserél, és indulás.
Megérkeztem, és felpakoltuk az asztalt. Nyilván itt most nem készültünk rá annyira, hogy elõre lemérjük az asztalt, megtervezzük,stb. Szóval csak egy minimális dekor került az asztalra pár plüssállat és elõke képében, na meg persze a sütik! Itt azért volt még egy vicces csavar a történetben. Tanulságként annyi, hogy ne rakjatok egy Jengából (nomen est blablabla) épített állványra egy puha fonott kosarat, és arra a tortatálcát. Leírva máris egyértelmûen hülyeség, de tényleg jól nézett ki és passzolt mindenhez. Ha önmagában a Jenga jelentéstartalma nem lett volna elég a katasztrófához, csak szimplán eszembe juthattak volna Bertus korábbi szülinapjai, ahol mindig történt valami a tortáva. A katasztrófasorozat azzal kezdõdött, hogy Bertus anyukája egy nagyon finom joghurtos gyümölcsös tortával készült a májusi szülinapra. Csodás ebéd végén hozta a tortát, még tálcán és a formával körbezárva. Mondta, hogy nem csinált még ilyet, fura ez a zselatinos dolog a krémben. Gyertafújás, hepibörzdéj, és akkor vágjuk fel a tortát! Bertus anyukája elkezdte leszedni a tortakarikát, de abban a pillanatban, ahogy meglazította, látszott, hogy a torta megindult, és elkezd szétfolyni. Sikítás, jajjjj, mi lesz most?! Mindenki az asztal körül egy emberként nyúl a tortához, hogy megtarsa. Nevetés, anyukám sírva röhög percekig. Hát most mit csináljunk?! Jött egy nagy tál, abba belekanalaztuk, belehúztuk kézzel a szétfolyt tortát, majd mindenki kapott egy ?plattyintást? a tányérjára. Nagy nehezen kipihentük a sírva-röhögést, sikítást, majd slusszpoénként valaki talált a tortaadagjában egy összeragadt naaaaagy zselatingömböt. Meglett ?tettes?. Mindenesetre a torta íze nagyon jó volt, az élményt pedig sosem feledjük. Következõ évben már viccesen kezdtük, hogy na vajon megint joghurtos torta van-e?
De Bertus anyukája közölte mosolyogva, hogy most sült túrótorta van. Újból gyertya, hepibörzdéj, és jön a tortavágás. Igenám, de Bertus nem nagyon tudott megbírkózni a torta aljával, a kekszréteggel. Mondtuk neki, hogy ne hülyüljön, nem kell megint a fesztivál, mint tavaly! De a következõ másodpercben megint egyöntetû sikítás az asztal nõi tagjaitól, ugyanis a tortaszelet, amit Bertus levágott (volna) magának, megcsúszott a tortatálon, és majdnem az asztalra repült. Újra sírva röhögünk, felidézve egybõl a tavalyi eseményeket. A következõ vágásnál kiderült, hogy a torta alapja, a kekszréteg kicsit túlsült, ezért nem lehet szeletelni, hanem az csak úgy magától törik. Nyomást lehet gyakorolni rá a késsel, de onnantól a sors keze. Volt akinek nem jutott keksz a tortája alá, volt aki pedig megkapta a szomszéd szelet kekszrétegét is. Feledhetetlen tortavágás csapó kettõ. Pár éve pedig újból jött a torta a szülinapi ebéd végén, jött a szokásos poénkodás is. Vajon most mi történik? Szétfolyik? Elég? Mi lesz a nagy szám a tortával? Berta anyukája behozza, nagyon csinos kis torta. Gyertafújás, hepibörzdéj, tortavágás. Semmi. Minden tökéletes. Megkóstoljuk, hmmmmm, nagyon finom. Én, mint fõ marcipánimádó, nyúlok a tortán maradt marcipánrózsáért, levelekért, mire Berta anyukája rámkiabál: Nehogy megedd! Lejárt a szavatossága, de már csak ez volt a G-Robyban! Óriási nevetés, és megnyugvás, hogy igen, most is van azért emlékezetes pillanat a torta körül.
Na ilyen elõélettel a Jenga lábakon álló tortánál már sorsszerû volt, hogy valami lesz. Jól fogyott a répatorta, és amikor már túljutottam a felén a tortavágással, és ?osztással, az egyenetlen súlyeloszlás miatt a tortatálca dobott egy hátast, természetesen a fal felé. Nem is csak simán a terítõre, neeeem. Csak úgy, hogy a falra is menjen egy kicsi. Az már leírhatatlan, ami röhögés akkor volt. Én meg, felmérve a helyzetet, megfogtam, és kézzel visszafordítottam a tortát. A minta eltûnt, de már úgyis mindenki megcsodálta, az íze pedig úgyis megmarad. No para.
(Boldog békeidõk. A torta és az állvány is még egyben. Még én is mosolygok.)
Végülis sikere volt mindennek, Bertus nagyon örült, és remélem a hasában a kis B is örült az enyhe cukorsokknak. B&B történeteit itt olvashatjátok amúgy.
(Sajnos a lakás halljában nem sok fényt találtunk, és a nagy sietségben csak telefonnal fotóztunk. Azért fogadjátok szeretettel a képeket így is!)
Hasonló bejegyzések:
Banoffee sajttorta
Angol citromkrém, azaz a híres lemon curd
Oreo-s brownie torta
Szívecske minitorta ? kezdõtõl a haladóig