Azért a víz az úr
sponsored links
Ma van a víz világnapja. Halat kell enni, mi mást? Még akkor is, ha Magyarországon tragikusan alacsony szinten van a halfogyasztás. Nemhogy évi tíz kg per kopf felé nem tud menni az éves átlag, de a hat kg-t is alig éri el. (Hol van ez az izlandiak száz kgjához.)
Pedig a hal egészséges: olyannyira, hogy nem is lehet túlenni magadat belõle, gyakorlatilag nem lehet eleget enni. Nagy mennyiségben tartalmaznak zsírban oldódó, (elsõsorban) A- és D-vitaminokat. Fogyasztása erõsíti az emberi szervezetet, növeli a testünk ellenálló képességét, nemcsak a szív és érrendszeri betegségek kockázata csökken jelentõsen, de a szellemi fejlõdésre is pozitív hatással van. Gazdag forrásai a telítetlen, különösen az omega-3 zsírsavaknak.
Az a kevés fogyasztás is fõleg az ünnepi idõszakokra korlátozódik (lásd karácsony), vagy a strandok büféire, ahol olajtól csöpög a több ezer kilométert utaztatott/fagyasztott hekk (és újabban a pangaziusz). A hatalmas ökológiai lábnyom ellenére még így is olcsóbbak, mint a jó haza fajták többsége, ez pedig legtöbbször el is dönti a választást.
A víz világnapját 1992 óta tartjuk meg, akkor vetették fel a dublini környezetvédelmi konferencián, hogy kellene ilyen. Viszont még mindig nagyon szeret az emberiség szemetet burogatni az óceánok mélyére, na meg rablóhalászattal pusztítani a tenger lakóit. (Mérettõl függetlenül.) Nem üres szózat tehát, hogy a saját jól felfogott érdekünkben igyekezzünk kicsit kíméletesebben bánni a vízkészlettel, szóval ne folyassuk a csapot, ne borogassunk vegyszereket a klotyóba, a fáradt olajat gyûjtsük össze, együnk magyar halat, stb, stb. Tényleg minden csepp számít.
A gyenge honi halevésre amúgy sokféle magyarázat van, több kutatás zajlott már a témában. Egyrészt biztos ok, hogy a kultúránknak egyszerûen nem szerves része. Élénk halevés jellemzõen a tavak, folyók, stb. mentén alakult ki, ott viszont nagyon, elég csak a színes halászleves és halpaprikás receptekre gondolni.
Sokan (nem vicc) arról panaszkodnak, hogy nem ...