Aki személyesen ismer vagy csak rendszeresen kĂśveti a blogomat, tudja milyen nagy ĂĄllatbarĂĄt vagyok. Mindig nagyon elszomorĂ­t, ha ĂĄllatokkal mi emberek, méltatlanul bĂĄnunk. Az  egész tĂśrténet 2 héttel ezelĂľtt kezdĂľdĂśtt. Reggel bevĂĄsĂĄrolni indultam. Az utam a kerĂźleti szakrendelĂľ elĂľtt vezetett, ahol a sĂťrĂť bokrokkal benĂľtt terĂźlet felĂľl keserves nyivĂĄkolĂĄst hallottam. KĂśzelebb léptem és meglĂĄttam a fenyĂľfa tĂśvében ĂźcsĂśrgĂľ pĂĄr hetes kiscicĂĄt. NéhĂĄny méterrel arrébb pedig a kartondobozt, amelyben odahoztĂĄk és a sorsĂĄra hagytĂĄk... Egy fél mĂĄsodpercig sem volt kérdéses, hogy akkor én Ăľt most hazaviszem. De amint megneszelte a szĂĄndékomat befutott a bozĂłtosba. Én pedig beugrottam utĂĄna és prĂłbĂĄltam elĂľcsalogatni. KĂśzben a rendelĂľ felĂľl érkezett két hĂślgy, kérdésĂźkre, hogy mit is csinĂĄlok én a bokorban, elmeséltem a tĂśrténetet. A hĂślgyek szatyraikat hĂĄtrahagyva utĂĄnam ugrottak és segĂ­teni prĂłbĂĄltak. Negyed ĂłrĂĄn keresztĂźl kergettĂźk, de mindig beljebb és beljebb ment a sĂťrĂť bokorban. ( Csak reménykedni tudok abban, hogy nem volt bekapcsolva a térfigyelĂľ kamera, mert  rendesen letiportuk az ĂśnkormĂĄnyzat bokrait.)  Ekkor érkezett egy csupaszĂ­v fiatalember, aki  felajĂĄnlotta  segĂ­tségét a cicuska elfogĂĄsĂĄban. Azt mondta, hogy Ăśnkéntesként egy  ĂĄllatvédĂľ szervezetnél dolgozik  és volt mĂĄr dolga ilyen pici ĂĄllatokkal, majd Ăľ tudja hogyan kell becserkészni. Én addig elszaladtam a kĂśzeli ...

sponsored links