Zsoltnak és Szilvinek

Alig ocsĂşdtam fel az olyan tĂśrténetekbĂľl, "tizenegy éves voltam, mikor elĂľszĂśr kiestem az elsĂľ emeletrĂľl", a szétfĂľtt tĂşrĂłgombĂłc okozta sokkbĂłl és abbĂłl, valaki megint kenyeret kért a bajai halĂĄszléhez, mĂĄris Ăşj kaland kezdĂľdik. GyĂťrĂśtt fejjel vĂĄnszorgok le a lépcsĂľn, a konyha romokban, csĂśrĂśg a telefon, jĂł, ĂśsszeszedĂźnk a DeĂĄk téren. Majd. Ha megittuk a kĂĄvét. A Csarnok elĂľtt azon rĂśhĂśgĂźnk, Toma PécsrĂľl elĂľbb fog odaérni, mint mi, Anna vészvillogĂłval és PapikutyĂĄval otthagy a kapubejĂĄrĂłban, csinĂĄljak Ăşgy, mintha. Úgy csinĂĄlok. Gyvy beĂźl mellém az autĂłba, mikĂśzben én Ăłbégatok a telefonba, mi? Nincs gps. Ja, de, mĂĄr van, gyvynek hĂ­vjĂĄk. Araszolunk, te, miért is szorongunk itt ketten hĂşsostul a hĂĄtsĂł ...

Folytatás a blogon ... malackaraj.blog.hu/2011/11/29/hajnika...