"Rakd mĂĄr fel a borsĂłlevesedet is az olyan szerencsétleneknek mint én."

Lehet egy ilyen segélykiĂĄltĂĄst figyelmen kĂ­vĂźl hagyni? Bizony nem. EskĂźszĂśm nem szĂĄndékoztam kibeszélni Katit, de kiprovokĂĄlta és amĂşgy is régĂłta érik.

Mikor meghallotta, hogy borsĂłlevest fĂľzĂśk, az idei elsĂľ friss borsĂłbĂłl, akkor hangzott el az idézett posztnyitĂł mondat. AztĂĄn folytatta: AmiĂłta felraktad a karalĂĄbélevest, mĂĄr kétszer fĂľztem, imĂĄdjuk, sĂľt a gyerek is zabĂĄlja (a gyereke mindent zabĂĄl, szĂłval nem nagy kunszt fogĂĄra valĂłt készĂ­teni). Mondtam neki, maradjon inkĂĄbb, és nézze meg, azzal tĂśbbre megy. De kĂśzben befutott a tesĂłm, akivel leĂźltek a konyhĂĄban, és shimano vĂĄltĂłkrĂłl csevegtek, Ăşgy tĂťnt az jobban lekĂśti, mint a leves, Ă­gy Kati lemaradt a fĂľzés nagy részérĂľl, csak hĂĄrom dolgot észrevételezett:

1.,-Ebbe nincs répa? -Nem nincs Kati.

2.,-Ez ugyanaz a nokedli lesz mint a karalĂĄbélevesben? - Nem Kati, ez szerencsére egy mĂĄsik, bĂĄr ugyanĂşgy készĂźl, és nem nokedli, hanem galuska, de ez szinte mindegy is.

-Akkor miért nem méred bele te is a lisztet? Azt mondtad, lemérted! -Persze, Neked! De ugye nem képzeled, hogy ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2012/05/23/tej...