Az én házi rágcsálóm :)
sponsored links
Minden háztartásban megvannak a szokások és úgynevezett rejtélyek. Nálunk például egy kisegér rejtélyes módon mindig valahogy az esti (8 és 11 közötti) órákban kieszi a sajtot a hûtõbõl. Én meg megyek másnap este, hogy vacsoráznék, és mindig akkor veszem észre, hogy jéé, eltûnt a parenyica. Szép, mondhatom! Vagy egy kisegér jár a hûtõnkre esténként, vagy egy picit méretesebb rágcsáló lehet a rabló. De persze vacsorát, azt nem kér.
Eme apró kis szokásból számos megmosolyogtató pillanat született már. A tegnapi is ilyen volt. Vacsorát? Nem, azt nem, köszönöm. Aztán telnek az órák, mire egyszer csak (én már az elalvás elõtti olvasgatásnál tartok a másik szobában) az alábbit hallom: "Mmmmm... hát Nyuszika, ha még nem kértelek volna meg, ezek után biztosan megtenném... ez valami isteni" mondja (persze némi kihívó-cinikus-mosolygós éllel is a hangjában) este 11-kor, miközben épp a nagymamám által sütött szalagos fánkot tunkolja bele a házi narancslekvárba (muszáj volt kimásznom az ágyból és megnéznem, mi történik a konyhában). :)
Az ilyen pillanatokban mondom azt magamban, hogy az élet szép. Nagyon szép. És persze nevetek egy jót. :) A narancslekvár meg újabb sikert aratott. :)
Ha már pedig a narancsnál tartunk, akkor jöjjön az a recept, ami a narancslekvár fõzése közben keletkezett felesleges mennyiségû narancshéj hasznosítására készült, és szintén a karácsonyi ajándékcsomagokba került a lekvárral és az édes-fûszeres pirított magvakkal együtt.
Narancsos aprósütemény (kb. 80 darabhoz) ...