Az én Csillagszemûm

2014-05-18

sponsored links


Nem is tudtam hova adtam be a gyermekem. Régebben már hallottam, valaki
próbálkozott gyermekével, de úgy voltam vele elég nekünk a helyi ovi néptánc csoportja. Megkérdeztem járhatnánk e, és szeptember óta járunk is rendszeresen.
Aztán beszélgettem edzõs társammal mondta, járnak néptáncra a mûvházba. Utána esett le, hogy már hallottam róla. Barátnõm meg mondta szoktak fellépni.
Mi sem kellett, oda mentünk, megkérdeztem járhatnánk e, de nem fizetnék évet csak alkalmat. Mert párom antiszoci nem gondolnám hogy vinné Anitát.
Most már, hogy látta az anyák napi fellépést, õ is belátta, ez kell a gyermeknek. Imádja a színpadot.
Elsõ fellépése volt. Az elsõ tánc után megkérdezte, megy e még a színpadra, mondtam neki igen.
A másodikon nem lett párja, de feltalálta magát és egyedül kezdett táncolni. Biztos ezért nem vették észre hogy egyedül van. Volt egy kisfiú az csak állt egymagában. Utána még ment volna a színpadra, csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy felnõtt a színpadhoz vezetõ utolsó lépcsõfokról veszi le. Ment volna a nagyokhoz táncolni.
De nem csak móka kacagás a tanulás. Az elsõ pár óra után nem akart menni, mert õ nem tud táncolni. Elmagyaráztam neki, hogy ezt meg kell tanulni, a többiek is ezért tudnak táncolni. Gondolom zavarta hogy új gyerekek, új rendszer, de nagyon hamar megszokta. 
Mikor elkezdõdik az óra, szülõk kint gyerekek bent, ajtó bezár egy óra múlva nyitás.
Az elsõ órán bent maradtam, a többin már nem.
Az óra felépítése: elsõ fél óra néptánc, utána mindenki helyet foglal, névsorolvasás, szabály felmondás (néptánc alatt nem rágózunk, nem tépõzárazunk, nem bújunk a függöny mögé, nem mászkálunk, ...és ez a felnõttekre is igaz), utána éneklés, és megint tánc.
Az anyák napi próbán végig táncoltak egy órát, hazaértünk és 11 órakor közölte, hogy nagyon elfáradt és le is feküdt aludni.
Az anyák napi mûsornál megint ott kellett hagyni õket egy teremben. Kezdés elõtt 10 perccel vissza mentem, hogy ügyes bajos dolgait el kívánja e intézni a nagysága. Persze, hogy igen. Azt láttam, dupla függöny mögött, egymás mellé voltak leültetve törökülésben. Mikor vissza vittem, oda jött egy kislány és leültette a helyére. Elõször megijedtem, hogy szabályok vannak. Gondoltam szegény gyereket már terrorizálják, korlátozzák. De mûködik a rendszer. És a gyermek szereti.
Vissza térve, a Bicskei napokra (nem írom, hogy mai, mert már össze folyik minden a szemem elõtt), a elõadás után mindenkinek be kellett menni a terembe és kaptak egy csokit. Anita úgy örült mintha a mikulástól kapta volna. Gondolom így jutalmazzák õket. Nem egy nagy csokis, de fél perc alatt eltüntette.
De!!! ezért a csokiért tényleg megdolgozott szívvel, örömmel és lelkesedéssel.
Barátnõm fonta a haját a munkahelyén, sok gyerek megállt mellette és a felnõttek is oda néztek, milyen kis pici néptáncoska. Mondtam neki nézze, mennyien figyelik, öntünk egy kis egészséges önbizalmat a gyerekbe.  Persze a haját széttúrta, mert jóval késõbb volt a fellépés, így akihez mirr-murra jártunk készített 
nekünk egy új frizut.
Most úgy gondolom, egy életre szóló jó döntést hoztam, mikor a néptánccal kezdtünk foglalkozni. Bár ezt Anita is mondta, mikor elõször látta a táncoló kislányokat, tátott szájjal nézte õket, utána kérdeztem szeretne e  táncolni. Egyértelmûen látszik a válasz. Mikor átmegyünk szomszéd barátnõmhöz, egybõl kéri rakja be a cd-t, és vagy a kislánnyal, vagy a kisebbik fiúval táncolnak.
Nem erõltetem, ha csinálni szeretné, legyen. Ha abba akarja hagyni, majd azt is elfogadom.
A mozgásán is látszik, hogy fejleszti a néptánc, a hozzá egykorúakhoz viszonyítva. Valószínû az úszás, a mirr-murr játszó is nagyon sokat segített ebben.
A többi gyerek tanítja, a fellépéseken is, ha párt kap a nagyok segítenek neki, mondják és mutatják mit kell csinálni.

Röviden: ha a gyermek boldog, az anya is boldog. Szerintem a képek magukért beszélnek.


Plusz egy kis mányi körkép: komámasszony



Folytats a blogon ... bodzamania.blogspot.com/2014/05/az-en...

sponsored links

Keres?s