Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
az élet: étel Peruban
sponsored links
"És mivel a chileiek látták Peru hihetetlen gazdagságát, betörtek az országba, az itteniek pedig hadsereg, illetve bármiféle közigazgatási szervezettség híján nem tudtak védekezni." - magyarázta Angel barátom, miközben egy helyi Chifa étteremben üldögéltünk a vacsoránkra várva. Bõszen bólogattam, annak ellenére, hogy az elõttem fekvõ étlapként funkcionáló laminált A/4-es papírdarabról, és a zsírfoltos, morzsás asztalról nem feltétlenül ez a kifejezés jutott elõször eszembe. Akkor kezdett világossá válni hogy, mire is gondolt, amikor egyik este a piacon vásárolt gyümölcsökrõl vadásztam információkat az interneten.
Az inkákat Isten is az Életre teremtette.
Elvégre mi mással lehetne magyarázni, hogy a "superfoodnak" titulált (a testre rendkívüli módon jó hatással lévõ) ételek több, mint 80 %-át tõlük exportálják szerte a világban? (Pl. chia mag, maca por, quinoa...) Hogy egészségesen étkezni minimális energiaráfordítást igényel, ráadásul olcsóbb, mint a legtöbb helyen a világon? Az USA-beli állampolgárral szemben egy peruinak nem kell biotermékeket vásárolnia ahhoz, hogy fogyasztható minõségû zöldséghez jusson.
Elvégre mi mással lehetne magyarázni, hogy a "superfoodnak" titulált (a testre rendkívüli módon jó hatással lévõ) ételek több, mint 80 %-át tõlük exportálják szerte a világban? (Pl. chia mag, maca por, quinoa...) Hogy egészségesen étkezni minimális energiaráfordítást igényel, ráadásul olcsóbb, mint a legtöbb helyen a világon? Az USA-beli állampolgárral szemben egy peruinak nem kell biotermékeket vásárolnia ahhoz, hogy fogyasztható minõségû zöldséghez jusson.
Viszont felmerül a kérdés, ha ennyire ideális a helyzetük, hogy lehet, hogy a népesség több, mint 40%-a mégis igen komoly túlsúlytól szenved?
A válaszért elég mindössze kimenni az utcára.
A válaszért elég mindössze kimenni az utcára.
Úton-útfélen megtalálhatóak a jellegzetes kis fehér bódék, ahol különbözõ édes kekszek, sós krékerek, chips, lefóliázott sütemény, kis zacskóba tekert popcorn, granola, aszalt gyümölcsöket és magvakat rejtõ kicsiny csomagok rejtõztek a dobozos üdítõitalok és aranyló banánfürtök rengetegében. A buszmegállókban rozoga biciklire szerelt, üvegfedeles vitrinekbõl árusítanak péksüteményeket - sokan veszik igénybe ezeket a mozgó pékségeket is, vagy egyszerûbb változatukat: a nyakukba akasztott fonott kosarakkal sétáló embereket. A majálishangulat a központibb terek, és csatlakozópontok közelében garantált: minden délelõtt kirajzanak rozoga mûanyagbódéikkal a vállalkozó szellemûek, és onnan, (vagy a földrõl) árulják a fõtt kukoricát (másfélszeres áron sajttal is kérhetõ), papírtálcára halmozott tört burgonyát fõtt tojással és különbözõ szószokkal (papas a la huancaina), meghámozott ananászt, dinnyét, illetve kaktuszgyümölcsöt.
Pizzériák, kínai éttermek, grillbárok, kisebb-nagyobb közértek, szendvicsezõk megtûzdelve roncsmûhelyekkel, valahogy így néz ki egy átlagos utcakép.
Pizzériák, kínai éttermek, grillbárok, kisebb-nagyobb közértek, szendvicsezõk megtûzdelve roncsmûhelyekkel, valahogy így néz ki egy átlagos utcakép.
És persze vannak a piacok.
Amik színesek, ízesek, illatosak: a sajátos vibráló hangulatukkal szinte egy külön kis világot alkotnak a 13 emeletes betonépületek rengetegében.
Amik színesek, ízesek, illatosak: a sajátos vibráló hangulatukkal szinte egy külön kis világot alkotnak a 13 emeletes betonépületek rengetegében.
Mint ahogyan minden nép életében, az ételek náluk is a kultúra szerves részét képezik. A perui ember nemigen eszik levest. Vagy ha eszik, akkor az amúgy is sûrû, zöldségekkel teli raguba belefõz még egy jókora adag tésztát vagy burgonyát (netalán mindkettõt), amitõl az étel végleg elveszti azokat a vonásait, amitõl levesnek hívhatnánk.
Az elõételek jellemzõbbek.
Ilyen az egyik nemzeti büszkeségük, a konyhájuk talán legtöbb hírnevet szerzett fogása a ceviche (ejtsd. szevicse). A nagyszerûsége az egyszerûségében rejlik, és mint sok más ételüknél, itt sem a kiemelkedõ konyhatechnikai eljárás, hanem a kiváló minõségû alapanyagok adják az ízletes végeredményt. Hiszen hogyan is készül ez az étel? Összekevernek 5 egyszerû hozzávalót: falatokra vágott friss, nyers halfilét egy kevés lime-lével (ez gyakorlatilag "megfõzi" a húst), majd ízesítik sóval, borssal és paprikával. Pont.
Ilyen az egyik nemzeti büszkeségük, a konyhájuk talán legtöbb hírnevet szerzett fogása a ceviche (ejtsd. szevicse). A nagyszerûsége az egyszerûségében rejlik, és mint sok más ételüknél, itt sem a kiemelkedõ konyhatechnikai eljárás, hanem a kiváló minõségû alapanyagok adják az ízletes végeredményt. Hiszen hogyan is készül ez az étel? Összekevernek 5 egyszerû hozzávalót: falatokra vágott friss, nyers halfilét egy kevés lime-lével (ez gyakorlatilag "megfõzi" a húst), majd ízesítik sóval, borssal és paprikával. Pont.
Vagy a causa limena, ami kerek formákba rétegzett krumplipürébõl, zöldség, és/vagy haltöltelékbõl álítják össze, és tökéletes még a legmelegebb napokon is.
Az empanadas (fûszeres hússal töltött tésztabatyu) sok ember számára ismerõs lehet, a mozgó pékségek alapvetõ kínálatába tartozik, de vannak külön erre szakosodott árusok is. Sajnos a húmentes változata nem ismert.
Fõételeiknél is ez a vonal dominál: egyszerû, olcsó alapanyagokból ízletes, tápláló ételt készíteni. Semmibõl sem használnak túl sokat, de egy kicsit mindig mindenbõl. Népszerû fogásaik:
lomo saltado - marhahúscsíkok sült zöldségekkel
pollo a la brasa - fûszeres pácolt csirkemell/comb/szárny
anticuchos - nyársra húzott fûszeres marhaszívdarabok
papa rellena - darált húsos masszával töltött krumpli
arroz con pollo/mariscos/vegetables - magyarán rizs bármivel
lomo saltado - marhahúscsíkok sült zöldségekkel
pollo a la brasa - fûszeres pácolt csirkemell/comb/szárny
anticuchos - nyársra húzott fûszeres marhaszívdarabok
papa rellena - darált húsos masszával töltött krumpli
arroz con pollo/mariscos/vegetables - magyarán rizs bármivel
Valahol azt is olvastam, hogy a peruiak szeretnek nassolni. Igaz. De még mennyire, hogy az! Az édességeket viszont annyira nem kultiválják.
Persze, nekik is megvannak az elmaradhatatlan klasszikusaik, mint az alfajores (karamellkrémmel töltött omlós keksz), a chica morada (lila kukoricából készült "pudingzselé"), a picarones (sziruppal meglocsolt fánk) vagy a suspiro a la limena (karamellkrém tojáshabbal a tetején), de egy vacsora után (és közben) többen szavaznak egy pisco-ra (40%-os szõlõbõl készülõ alkohol - hasonló szerepe van, mint nálunk a pálinkának), vagy választanak chica morada-t (erjesztett lilakukoricából készülõ alkoholmentes innivaló - egy kicsit talán a spanyolok sangriájára hasonlít) vagy egy pohár Inca Cola-t.
Ha kedvet kaptatok az ottani ízekhez, készítsétek el a fenti fotón látható végtelenül egyszerû ételt, a papas a la huancaina-t. A nevét a fõ ízvilágát adó salsa a la huancaina öntetrõl kapta. Ha szeretitek (és bírjátok) a csípõset, érdemes egy ngyobb adagot készíteni, mert rendkívül sokoldalúan felhasználható: akár spagettire locsolva, vagy sültkrumpli mártogatásához.
A receptet a 100 fok cikkei között találjátok, ide kattintva.
Persze, nekik is megvannak az elmaradhatatlan klasszikusaik, mint az alfajores (karamellkrémmel töltött omlós keksz), a chica morada (lila kukoricából készült "pudingzselé"), a picarones (sziruppal meglocsolt fánk) vagy a suspiro a la limena (karamellkrém tojáshabbal a tetején), de egy vacsora után (és közben) többen szavaznak egy pisco-ra (40%-os szõlõbõl készülõ alkohol - hasonló szerepe van, mint nálunk a pálinkának), vagy választanak chica morada-t (erjesztett lilakukoricából készülõ alkoholmentes innivaló - egy kicsit talán a spanyolok sangriájára hasonlít) vagy egy pohár Inca Cola-t.
A receptet a 100 fok cikkei között találjátok, ide kattintva.