Hat-hét évvel ezelĂľtt, amikor elĂľszĂśr jĂĄrtunk a Tenute Silvio NardinĂĄl MontalcinĂłban, a kalauzolĂĄsunkra kirendelt ragazzo megkĂłstoltatta velĂźnk a birtok olĂ­vaolajĂĄt, és teljesen ledĂśbbent, amikor megtudta, hogy mi, magyarok bizony egyĂĄltalĂĄn nem fogyasztunk olĂ­vaolajat. NĂĄluk, mondta, nincs olyan étkezés, a reggelit is beleértve, amikor ne kerĂźlne az asztalra olĂ­vaolaj. AzĂłta nagyot fordult velem a vilĂĄg, és a toszkĂĄn nyaralĂĄsok relatĂ­v kĂśzelében a zsĂ­ros kenyér helyett is olĂ­vĂĄsat eszem. Jelenlegi perspektĂ­vĂĄmbĂłl az olĂ­vaolaj a gasztronĂłmia cementje, habarcsa, malterja (nem tagadva a vaj és a jĂł minĂľségĂť, hĂĄzi zsĂ­r jelentĂľségét), de egy friss hĂ­r szerint az életĂźnket is meghosszabbĂ­tja...

Folytatás a blogon ... alkoholista.blog.hu/2011/06/29/az_ola...