Az igazi, tökéletes húsleves
sponsored links
Egyszerûen nem tudok rájönni a titkára. Mindig lesem nagymamámat, és tudom, hogy õ hogy fõzi. Elõször is saját nevelésû tyúkból vagy csirkébõl. Másodszor belerakja például a tyúk zsírját is. Meg aztán az egész családnak fõzi, tele szeretettel. Azt mondja, neki ez a titka. Még soha nem ettem azoknál a leveseknél finomabbat.
Aztán ott van édesanyám. Az õ konyhájában mindenféle húsból - akár cocából is - rettentõ finom leves kerekedik. Õ is szeretettel fõzi, szerinte a titok abban van, hogy a csonttal együtt fõzzük a levesbe a húst, illetve hogy jól össze kell csapni az egészet (persze ez nem azt jelenti, hogy kevés ideig fõzni, hanem mondjuk kétszer sózni véletlenül, vagy hasonlók), mert amikor csak hirtelenjében kell valami, akkor mindig sikerül, amikor meg készül rá, hogy most milyen finomat fog fõzni, akkor tuti elrontja.Szerintem nem nagyon szokta elrontani. Hú és van egy érdekes húslevese is, a nyakleves, pulykanyakból, majd legközelebb csináltatok vele, és megkérem, vendégposztban írja le nekem.
Szóval a lényeg, hogy a felmenõim isteni húslevest készítenek, párom kedvence pedig, nah kitaláljátok? A húsleves. Szóval mikor megjött Hamburgból, megígértem, hogy készítek neki. Hát...nem lett olyan finom, mint anyáé vagy mamáé, pedig elhihetitek, szívbõl fõztem. Azért páromnak ízlett, és az is igaz, hogy nem volt házi csirkém, és hirtelen fõztem. Vigasztal viszont, hogy finomabb lett, mint amit általában vendégségben szoktam enni. Persze lehet, hogy csak rossz konyhákba járok vendégségbe. A lényeg, hogy van mit fejlõdnöm.
Én elég macerásan készítem, azt hiszem: