Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Az elsõ hét Trygivel
sponsored links
Eltelt az elsõ hét! Már és még csak. :D Trygve nagy lépést tett meg, hiszen nem csak egy 2 órás utat csinált végig ? mindössze negyedórás sírásrívással, a többi idõt meg átaludta ?, hanem behatóan tanulmányozta és feltérképezte új otthonának legkisebb zugait is, megismert bennünket, és ami talán a legfontosabb, 2 idegen, felnõtt macskával is összehaverkodott.
Nem hittük, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik, pláne a fogadtatásából kiindulva, ill. az a tény, hogy anno Kumpi cicám és a Kutyafül macsekjai számára mennyire nehéz volt az együttélés, joggal tartottunk attól, hogy az új jövevény jelenléte is törést okoz bennük.
Ám Trygi rácáfolt az aggodalmainkra, és az elsõ fél nap sokkja után igen hamar megszerettette magát a többiekkel. Mi azt feltételeztük, hogy Molly fog élen járni a barátkozásban, és a kicsi felkelti majd benne az anyai ösztönöket, és talán tejfakasztó bulit is csaphatunk, de Leo beelõzött, így õ volt az, aki megkönnyítette a kicsi számára a beilleszkedést. Azóta is igazi apacicaként viselkedik vele.
Érdekes volt figyelni, hogyan kerültek napról-napra egymáshoz egyre közelebb, és az elsõ találkozás okozta rémületünk után már másnap látszott, hogy kár volt annyit parázni.Mi, emberek egyébként hajlamosak vagyunk túldimenzionálni a macskák reakcióit, és egy-egy agresszívebbnek ítélt megnyilvánulásról azonnal azt hisszük, hogy ez rossz jel, és közbe kell lépnünk, ill. elkezdünk keseregni, hogy jaj, mi lesz így. Rögtön ott termünk, és megvédjük a lepofozott felet, holott igazából hagyni kell, hogy õk macska módjára felállítsák a hierarchiát, megtanítsák egymásnak, mi, merre és meddig. Természetesen azért figyelnünk kell, nehogy sérülést okozzon egyik a másiknak.
Molly és Leo elkerekedett szemekkel figyelték a kis taknyos bolondozásait, kismacskákra jellemzõ darabos mozgását, ugrabugráit, és Leo a kicsi naivitása miatti bizalmaskodását is jól kezelte. Molly ez utóbbi kapcsán 1-2 napig még durcáskodott, vadul oda-odasuhintott, miközben fújt, morgott, és bûzös leheletével próbálta elrettenteni a picit, míg Leo csak behúzott karmú mancsát lendítette a magasba a miheztartás végett. Jelenleg pedig már simán hagyja, hogy a tollfülû incselkedjen vele. Az sem zavarja, hogy ez a kis szutyok az ágyról ráugrik a hátára, vagy épp mindenhova követi. Márpedig Trygi maga lett Leo árnyéka, ami nélkül ugyebár még budira sem lehet elmenni.
Szerencsére most már Mollyt sem aggasztja, hogy a ?férjurán?, Leopoldon kívül egy másik cicával is osztoznia kell a téren és a mi szeretetünkön. Már nem fúj, nem morog, max. szájszagot ereget, de azt is csak ásításkor, sõt lelkesen szagolgatja a mi kis csöppünk popóját és mindenét. Egyedül csak annak nem örül, ha Trygi befúrja magát a cicijéhez, mint aki szopni akar. Olyankor egy fújással közli, hogy "ezt megszoptad kishaver, nem én vagyok az anyád!" Most ez a szopizási próbálkozás a legújabb Trygiféle bolondság, ami jópofa, mert ezek szerint pontosan tudja, elvileg kitõl várhatná az anyai gondoskodást.
Számomra egyértelmû volt, hogy a játék hozta össze õket. A nagyok látták, ahogy a minimanóval idétlenkedünk, és az egyébként eléggé bolondos felnõtt kandúrunk is újra ráérzett a játék ízére. Elõször csak figyelte, mit mûvelünk Trygivel, illetve hogy ez a kis pupák mit mûködik közben, és aztán õ is bekapcsolódott a vidám tevékenységbe. Egyre közelebb engedte magához a kis zöldfülût, amin még õ maga is meglepõdött eleinte, és olyankor mordult vagy fújt egyet, de nem sokkal késõbb már õ is éppen annyira elbûvölõdött a gyerkõctõl, mint mi.
Mert Trygve bizony csodálatos kiscica, kedves, bátor ? ui. semmitõl sem ijed meg ?, és szerintem jó lélek lakozik benne. Nem csak a szépségével és bohóc képével ejt ámulatba, hanem az egyénisége is szeretni való, és ezt biztosan megérezték a társai is.
Persze igyekezetünk ugyanannyi figyelmet szentelni Leoéknak is, nehogy úgy érezzék, a perifériára szorultak. Éreztetnünk kellett velük, hogy itthon semmi sem változott, csak annyi történt, hogy újra eggyel többen vagyunk.
Trygve fáradhatatlan. Megszoktam, hogy Leoék szinte az egész napot átalusszák, és bármit csinálhatok mellettük. Ezzel szemben ez a pöttöm egész délelõtt pattog. Rohan a labda után, ráugrik mindenre, ami mozog, és a leghétköznapibb tárgyakban is játékot lát. Nem kell ide drága cicajáték, mert egy összesündörgetett csokipapír is megteszi. Ez a kis dinnye 2 játék között sem pihen, azt az idõt is aktívan tölti, úgyhogy gazdi legyen a talpán, aki követni tudja. Magas ?intelligencicára? enged következtetni, hogy egyedül is jól elvan, sokáig le tudja kötni a saját figyelmét, és ezidáig még egy percet sem sírt, hogy foglalkozzunk vele.
A hangját klasszikus, kiscicás nyávogás formájában csak akkor hallatja, ha végre lenyugszik, és ebben a punnyadtabb állapotában hozzám bújik. Felkapaszkodik az arcomhoz, szó szerint megpuszil, erõteljesen dorombol, miközben hang nélküli nyávogásra nyílik a szájacskája, körbeszaglássza még a hajamat is, majd bekucorodik a hasamhoz, és ott szundít egy kicsit. Ezután átmegy Leoékhoz a melegítõ párnára, és ott folytatja a lustálkodást. Aztán egyszer csak felpattan, és kezdõdik minden elölrõl egészen az esti nagy közös játék utáni lámpaoltásig, amikor is mintegy kikapcsolja magát, és átmegy standby-ba.
A fent említett melegítõpárnás, Mollyékhoz való elsõ bekuckózás egyébként épp a Nemzetközi Nõnap idején, bár valószínûleg nem ennek örömére történt meg. De azért számomra ez többet ért akármilyen ajándék virágcsokornál. El is érzékenyültem, mert ez történelmi jelentõségû pillanat volt ? a jég ekkor tört meg végérvényesen.
Ez a kis manó már az elsõ este dorombolt nekem, és pont úgy kuckózott be mellénk, ahogy a nagyok, miközben mi filmet néztünk. Bár ezen az elsõ napon Molly félelmében még a fél éjszakát a másik szobában töltötte, de másnap már mindhárman egy ágyon durmoltak addig, amíg mi tévéztünk.
Trygi rögtön az elsõ nap kiválasztotta magának, hol tölti majd az éjszakát, és azóta is ott alszik ? az ágyunk melletti díszpárnákra tett ágytakarón. Az elsõ két napon kis idõre hozzám bújt, pont úgy és pont oda, ahol Makka feküdt még 3 hónappal ezelõtt: a hasamhoz és a könyökhajlatomba. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és 2 nap után már egyedül akart aludni anélkül, hogy megtanítottam volna neki. De mindezt az ügyességet tovább fokozta azzal, hogy a 2. nap óta az egész éjszakát átalussza, és 6 óra elõtt nemigen ébreszt fel.
A lakásunkban az összes szoba ajtaján macskaajtó díszeleg, bár ez nézõpont kérdése, mert igazából nem túl esztétikus így egy ajtó. Sebaj, ilyen ez, ha az ember macskásítja a lakását. Na, de vissza a lényeghez! Eleinte nyitott ajtónál aludtunk, nehogy Trygi ne tudjon éjjel kimenni a wc-re, és a kora reggeli órákban álmos szemmel, lábunk elé nem nézve, szagos kis ajándékcsomagocskába botoljunk. Trygve azonban hamar elsajátította az egyik legfontosabb tudnivalót, és harmadnap csak egyszer kellett megmutatnom neki, hogyan mûködnek a kisajtók. Azóta minden gond nélkül ki-be közlekedik rajtuk. Csak az alomtálca tartó fiókot nem tudja még egyedül használni, mert a bejárata túl magasan van, ezért egy almot a kedvéért kivettünk onnan.
Az étvágyával sincs baj, sõt nyilván felnõtt macskának képzeli magát, mert a kiscicáknak való szárazeledel helyett Mollyék nagy szemû tápját részesíti elõnyben. A mi pöttömpalkónk eleve nem egy pehelysúlyú versenyzõ, és bár ez a testén nem látszik, mert annyit rohangál, hogy elvileg lefutja a megevett kalóriákat, 8 és fél hetes korára mégis elérte a 1,2 kg-ot. Hiába na, Main Coon, úgyhogy minél hamarabb el kell kezdeni megfelelni a világ legnagyobb macskafajtája titulusnak.
Bár a macsekjainknak hála, eddig sem szenvedtünk hiányt a vidámságban, de Trygve igencsak beindította az endorfintermelésünket. Sõt a reggeli kávé mellé õ a legjobb ébresztõ, mert a tetejében még plusz szolgáltatásként garantáltan jókedvvel indul a nap. Õ önfeledten játszik, nincs tudatában a saját cukiságának, mi viszont annál inkább érzékeljük az aranyosságát, és vég nélkül hahotázunk. Minden porcijáka vicces, és mi rendre bele is feledkezünk a kis lényébe. Van egy spéci, csak õrá jellemzõ hang, amit gyakran hallat: trillázik. A nyávogásnak ezt az érdekes, egyébként a Makkáéhoz igen hasonló változatát több dolog kifejezésére is használja ? jókedvû szökdelésre, üdvözlésre, a ?nem akarok semmi rosszat?- jelzésére Leoék felé, vagy egyszerûen csak arra, hogy közölje, ?itt vagyok?.
És igen, õ elég erõteljesen itt van! Remélem, még nagyon sokáig.
Nem hittük, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik, pláne a fogadtatásából kiindulva, ill. az a tény, hogy anno Kumpi cicám és a Kutyafül macsekjai számára mennyire nehéz volt az együttélés, joggal tartottunk attól, hogy az új jövevény jelenléte is törést okoz bennük.
Ám Trygi rácáfolt az aggodalmainkra, és az elsõ fél nap sokkja után igen hamar megszerettette magát a többiekkel. Mi azt feltételeztük, hogy Molly fog élen járni a barátkozásban, és a kicsi felkelti majd benne az anyai ösztönöket, és talán tejfakasztó bulit is csaphatunk, de Leo beelõzött, így õ volt az, aki megkönnyítette a kicsi számára a beilleszkedést. Azóta is igazi apacicaként viselkedik vele.
Érdekes volt figyelni, hogyan kerültek napról-napra egymáshoz egyre közelebb, és az elsõ találkozás okozta rémületünk után már másnap látszott, hogy kár volt annyit parázni.Mi, emberek egyébként hajlamosak vagyunk túldimenzionálni a macskák reakcióit, és egy-egy agresszívebbnek ítélt megnyilvánulásról azonnal azt hisszük, hogy ez rossz jel, és közbe kell lépnünk, ill. elkezdünk keseregni, hogy jaj, mi lesz így. Rögtön ott termünk, és megvédjük a lepofozott felet, holott igazából hagyni kell, hogy õk macska módjára felállítsák a hierarchiát, megtanítsák egymásnak, mi, merre és meddig. Természetesen azért figyelnünk kell, nehogy sérülést okozzon egyik a másiknak.
Molly és Leo elkerekedett szemekkel figyelték a kis taknyos bolondozásait, kismacskákra jellemzõ darabos mozgását, ugrabugráit, és Leo a kicsi naivitása miatti bizalmaskodását is jól kezelte. Molly ez utóbbi kapcsán 1-2 napig még durcáskodott, vadul oda-odasuhintott, miközben fújt, morgott, és bûzös leheletével próbálta elrettenteni a picit, míg Leo csak behúzott karmú mancsát lendítette a magasba a miheztartás végett. Jelenleg pedig már simán hagyja, hogy a tollfülû incselkedjen vele. Az sem zavarja, hogy ez a kis szutyok az ágyról ráugrik a hátára, vagy épp mindenhova követi. Márpedig Trygi maga lett Leo árnyéka, ami nélkül ugyebár még budira sem lehet elmenni.
Szerencsére most már Mollyt sem aggasztja, hogy a ?férjurán?, Leopoldon kívül egy másik cicával is osztoznia kell a téren és a mi szeretetünkön. Már nem fúj, nem morog, max. szájszagot ereget, de azt is csak ásításkor, sõt lelkesen szagolgatja a mi kis csöppünk popóját és mindenét. Egyedül csak annak nem örül, ha Trygi befúrja magát a cicijéhez, mint aki szopni akar. Olyankor egy fújással közli, hogy "ezt megszoptad kishaver, nem én vagyok az anyád!" Most ez a szopizási próbálkozás a legújabb Trygiféle bolondság, ami jópofa, mert ezek szerint pontosan tudja, elvileg kitõl várhatná az anyai gondoskodást.
Számomra egyértelmû volt, hogy a játék hozta össze õket. A nagyok látták, ahogy a minimanóval idétlenkedünk, és az egyébként eléggé bolondos felnõtt kandúrunk is újra ráérzett a játék ízére. Elõször csak figyelte, mit mûvelünk Trygivel, illetve hogy ez a kis pupák mit mûködik közben, és aztán õ is bekapcsolódott a vidám tevékenységbe. Egyre közelebb engedte magához a kis zöldfülût, amin még õ maga is meglepõdött eleinte, és olyankor mordult vagy fújt egyet, de nem sokkal késõbb már õ is éppen annyira elbûvölõdött a gyerkõctõl, mint mi.
Mert Trygve bizony csodálatos kiscica, kedves, bátor ? ui. semmitõl sem ijed meg ?, és szerintem jó lélek lakozik benne. Nem csak a szépségével és bohóc képével ejt ámulatba, hanem az egyénisége is szeretni való, és ezt biztosan megérezték a társai is.
Persze igyekezetünk ugyanannyi figyelmet szentelni Leoéknak is, nehogy úgy érezzék, a perifériára szorultak. Éreztetnünk kellett velük, hogy itthon semmi sem változott, csak annyi történt, hogy újra eggyel többen vagyunk.
Trygve fáradhatatlan. Megszoktam, hogy Leoék szinte az egész napot átalusszák, és bármit csinálhatok mellettük. Ezzel szemben ez a pöttöm egész délelõtt pattog. Rohan a labda után, ráugrik mindenre, ami mozog, és a leghétköznapibb tárgyakban is játékot lát. Nem kell ide drága cicajáték, mert egy összesündörgetett csokipapír is megteszi. Ez a kis dinnye 2 játék között sem pihen, azt az idõt is aktívan tölti, úgyhogy gazdi legyen a talpán, aki követni tudja. Magas ?intelligencicára? enged következtetni, hogy egyedül is jól elvan, sokáig le tudja kötni a saját figyelmét, és ezidáig még egy percet sem sírt, hogy foglalkozzunk vele.
A hangját klasszikus, kiscicás nyávogás formájában csak akkor hallatja, ha végre lenyugszik, és ebben a punnyadtabb állapotában hozzám bújik. Felkapaszkodik az arcomhoz, szó szerint megpuszil, erõteljesen dorombol, miközben hang nélküli nyávogásra nyílik a szájacskája, körbeszaglássza még a hajamat is, majd bekucorodik a hasamhoz, és ott szundít egy kicsit. Ezután átmegy Leoékhoz a melegítõ párnára, és ott folytatja a lustálkodást. Aztán egyszer csak felpattan, és kezdõdik minden elölrõl egészen az esti nagy közös játék utáni lámpaoltásig, amikor is mintegy kikapcsolja magát, és átmegy standby-ba.
A fent említett melegítõpárnás, Mollyékhoz való elsõ bekuckózás egyébként épp a Nemzetközi Nõnap idején, bár valószínûleg nem ennek örömére történt meg. De azért számomra ez többet ért akármilyen ajándék virágcsokornál. El is érzékenyültem, mert ez történelmi jelentõségû pillanat volt ? a jég ekkor tört meg végérvényesen.
Ez a kis manó már az elsõ este dorombolt nekem, és pont úgy kuckózott be mellénk, ahogy a nagyok, miközben mi filmet néztünk. Bár ezen az elsõ napon Molly félelmében még a fél éjszakát a másik szobában töltötte, de másnap már mindhárman egy ágyon durmoltak addig, amíg mi tévéztünk.
Trygi rögtön az elsõ nap kiválasztotta magának, hol tölti majd az éjszakát, és azóta is ott alszik ? az ágyunk melletti díszpárnákra tett ágytakarón. Az elsõ két napon kis idõre hozzám bújt, pont úgy és pont oda, ahol Makka feküdt még 3 hónappal ezelõtt: a hasamhoz és a könyökhajlatomba. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és 2 nap után már egyedül akart aludni anélkül, hogy megtanítottam volna neki. De mindezt az ügyességet tovább fokozta azzal, hogy a 2. nap óta az egész éjszakát átalussza, és 6 óra elõtt nemigen ébreszt fel.
A lakásunkban az összes szoba ajtaján macskaajtó díszeleg, bár ez nézõpont kérdése, mert igazából nem túl esztétikus így egy ajtó. Sebaj, ilyen ez, ha az ember macskásítja a lakását. Na, de vissza a lényeghez! Eleinte nyitott ajtónál aludtunk, nehogy Trygi ne tudjon éjjel kimenni a wc-re, és a kora reggeli órákban álmos szemmel, lábunk elé nem nézve, szagos kis ajándékcsomagocskába botoljunk. Trygve azonban hamar elsajátította az egyik legfontosabb tudnivalót, és harmadnap csak egyszer kellett megmutatnom neki, hogyan mûködnek a kisajtók. Azóta minden gond nélkül ki-be közlekedik rajtuk. Csak az alomtálca tartó fiókot nem tudja még egyedül használni, mert a bejárata túl magasan van, ezért egy almot a kedvéért kivettünk onnan.
Az étvágyával sincs baj, sõt nyilván felnõtt macskának képzeli magát, mert a kiscicáknak való szárazeledel helyett Mollyék nagy szemû tápját részesíti elõnyben. A mi pöttömpalkónk eleve nem egy pehelysúlyú versenyzõ, és bár ez a testén nem látszik, mert annyit rohangál, hogy elvileg lefutja a megevett kalóriákat, 8 és fél hetes korára mégis elérte a 1,2 kg-ot. Hiába na, Main Coon, úgyhogy minél hamarabb el kell kezdeni megfelelni a világ legnagyobb macskafajtája titulusnak.
Bár a macsekjainknak hála, eddig sem szenvedtünk hiányt a vidámságban, de Trygve igencsak beindította az endorfintermelésünket. Sõt a reggeli kávé mellé õ a legjobb ébresztõ, mert a tetejében még plusz szolgáltatásként garantáltan jókedvvel indul a nap. Õ önfeledten játszik, nincs tudatában a saját cukiságának, mi viszont annál inkább érzékeljük az aranyosságát, és vég nélkül hahotázunk. Minden porcijáka vicces, és mi rendre bele is feledkezünk a kis lényébe. Van egy spéci, csak õrá jellemzõ hang, amit gyakran hallat: trillázik. A nyávogásnak ezt az érdekes, egyébként a Makkáéhoz igen hasonló változatát több dolog kifejezésére is használja ? jókedvû szökdelésre, üdvözlésre, a ?nem akarok semmi rosszat?- jelzésére Leoék felé, vagy egyszerûen csak arra, hogy közölje, ?itt vagyok?.
És igen, õ elég erõteljesen itt van! Remélem, még nagyon sokáig.
Trygi trillái és bájos egyénisége bearanyozza a napjainkat. ?
 |
| ? |