A barlang mélyén égett a tĂťz. A vadĂĄszat nem jĂĄrt szerencsével, és éheztek az emberek. A legnehezebb volt az Ăśregeknek, a nĂľknek, és a gyerekeknek, mert nekik egyĂĄltalĂĄn nem jutott ennivalĂł. A legbelsĂľ sarokban finom fĂťvel megĂĄgyazott helyen fekĂźdt egy Ăśregasszony. SĂ­polva lélegzett, és kĂśhécselt. Egy kicsi lĂĄny odament hozzĂĄ, ĂĄtĂślelte, és egy kis gyĂśkeret nyĂşjtott feléje, mikĂśzben ezt mondta
- Nagymama ne halj meg, edd meg ezt a gyĂśkeret.
KettĂľnknek Ăşgysem lesz elég ez az ennivalĂł, és rĂĄadĂĄsul nagyon beteg is vagyok. Neked tovĂĄbb kell élned, Nekem meg ideje elhagynom ezt a vilĂĄgot - vĂĄlaszolta az Ăśregasszony és lehunyta a szemét.

A kislĂĄny kiszaladt a barlangbĂłl, remélve, hogy talĂĄl még valamilyen ehetĂľ gyĂśkeret. Az ég felé emelte kezeit és fohĂĄszkodni kezdett, Napocska ajĂĄndékozz meg engem édes gyĂśkerekkel, kĂźlĂśnben a NagymamĂĄm éhen fog halni. Szavait meghallotta az égi kertek FĂźgetĂźndére.

-Furcsa - a VilĂĄg teremtése Ăłta, nevelĂľdnek a fĂźgebokraim a FĂśldĂśn, melyek édes terméseikben ĂśsszegyĂťjtĂśtték a napsugĂĄr, a vĂ­z a szél és a fĂśld ajĂĄndékait az emberek meg csak a leveleit hasznĂĄljĂĄk, és nem is tĂśrĂľdnek a termésével?.

A tĂźndér alĂĄszĂĄllt az égi kertbĂľl a FĂśldre és azt mondta a kislĂĄnynak ...

Folytatás a blogon ... valodisafrany.blog.hu/2011/10/16/az_e...