Az elsõ díjam és némi önkritika

2011-10-14

sponsored links

Ma reggel megkaptam életem elsõ gasztroblog-díját M@rti-tól.
Ez a díj sok szempontból különleges, nem csak, mert ez az elsõ, hanem mert épphogy nem a fõzõtudományomért kaptam. :) Megmosolyogtatta a reggelemet. :)

Mi itt mind, akik különbözõ formájú-fajtájú gasztroblogokat írunk, büszkék vagyunk a fõzõtudományunkra, meg akarjuk osztani másokkal, egyrészt, hogy "jót tegyünk", másrészt, hogy "jót együnk", harmadrészt, hogy legyezgessük kicsit a saját hiúságunkat. Én beismerem ezt is. Ez az egész blogolás a visszacsatolás keresésérõl szól, hisz jó-jó, hogy a család, barát-barátnõ, szereti a fõztünket, de mindig ott bujkál bennünk a kisördög: "mi van, ha csak nekik ízlik" ... "mi van, ha amúgy béna vagyok, csak én hiszem, hogy jó" ... vagy épp annyira tökéletesnek gondoljuk magunkat, hogy azt hisszük, rögtön mi leszünk a Nõk Lapja Konyha új felfedezett gasztrobloggere. Tisztelet a kivételnek, biztosan van az is. De azért ismerjük be, egy kicsit mindegyikünkben akad a fentiekbõl is. :) Kiben ez, kiben az, nem kell épp mindnek igaznak lennie. A lényeg, hogy ezáltal mind egy picit exhibicionisták vagyunk. És épp ezért büszkék. A munkánkra, a fõztünkre. És többé-kevésbé minden áron elõnyösen akarjuk ezt feltüntetni. Vásárolunk szép tányérokat a tálaláshoz, így fotózunk, úgy fotózunk. A család, a barát-barátnõ épp azért nem eheti meg a frissen gõzölgõ ebédet, mert "Várj, még le kell fotóznom!". Azért van ebben némi irónia és önkritika is. :)

Na jó, azért nem leszek ennyire szõrös szívû magammal és "gasztrotársaimmal" szemben, hisz alapvetõen úgy gondolom, mindannyiunknál a fõzés szeretete az, ami erre az útra indított minket. És igen, a tudás megosztása, hogy talán másnak is ...

Folytats a blogon ... flamcsi.blogspot.com/2011/10/az-elso-...

sponsored links

Keres?s