Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Asztalrészlet 90. születésnapra
sponsored links
Nagyapókám testvérbátyjának készítettem ezt a tortát, aki most töltötte be a 90. életévét.
Vidám, nagycsaládi ünneplés kerekedett a köszöntésbõl, alig fértünk el a házban, mondhatni mindenki ölében ült valaki, fõleg, hogy annyi unoka és dédunoka volt jelen.
A nagy eszemiszom, dínomdánom után jött a két meglepi torta, melybõl az egyiket én, a másikat egy kedves, szárnybontogató hobbitortás rokonom prezentálta. Még szerencse, hogy mindketten készítettünk tortát, különben biztosan nem lett volna elég. :)
Az én tortám Laci bácsi aktuális idõtöltését hivatott megjeleníteni, azaz idõsebb korára az olvasás és a versírás tölti ki leginkább a napjait. A szintén cukormasszából készített kis régies papírdarabkára firkantott születésnapi köszöntést erõsíti egy régmúlt idõket idézõ tintásüveg és lúdtoll, a vaskos könyvre helyezett szõlõfürt pedig Laci bácsi régi nagy szerelmét a borászatot szimbolizálja.
Az alátétet is teljes egészében bevontam házi cukormasszával és faerezetet igyekeztem neki imitálni airbrushal és kézi festéssel. Élõben annyira természetesre sikerült, hogy szegény nagyapókámra kétszer is rá kellett szólnom, hogy ne fogja meg, mert az nem fa, de õ mindig visszaszólt, hogy "de hát csak az alját fogom, az fa!". :))) Így aztán lett is néhány horpadt ujjlenyomat a felületen, ám még így is körbeugrálták a gyerekek és lelkesen bontogatták az alkatrészeket, hogy leellenõrizzék, biztos minden ehetõ-e rajta. :)
Természetesen újra kalandos volt az elkészítése a tortának, amit már úgyse hisztek el nekem, mégis elmesélem. :) Itthon Budapesten megcsináltam félkészre a tortát, azaz az alátétet és rajta a könyvet, majd leszállítottam 200 km-rel arrébb. Aztán ott kiderült, hogy anyukám hûtõjébe nem fér be az alátét. Jó, lássuk nagypapiék hûtõjét. Abba még annyira se! Ezért visszacûgöltem anyumékhoz, ahol leoperáltam a könyvet két hatalmas konyhakés segítségével, rátettem egy tálcára, az alátétet meg vissza a dobozba. Indulás elõtt elkészítettem az alkatrészeket, papír, toll, tintatartó, szõlõfürt, könyv vissza, levelek megfestve. Újabb 40 km utazás, hûtõt meg se néztük, reméltük, hogy a garázsban elég hideg lesz. Csoda, hogy a könyv túlélte ezt a sok viszontagságot, míg az ünnepelt elé nem került, bár egy kicsit megrogytak a szélei és ki is fényesedett rajta a "bõr", a körülményekhez képest mégis jól bírta azt hiszem.
Tortaként magát a könyvet lehetett felszeletelni, amit csokikrémmel és meggyszemekkel töltöttem, nehogy nagyon mellényúljak az ízesítéssel.
Megható, szép pillanatokban volt részünk mindannyiunknak, akik ott lehettünk, amihez hozzájárult, hogy a két "kisöreg" visszaemlékezéseit és a családról szóló szép gondolatait hallgathattuk, azt hiszem mind abban reménykedünk, hogy ilyen szép családi körben öregedhessünk meg. :)
Isten éltesse Laci bácsit! Én még a 100. szülinapi bulijára is szeretnék tortát vinni! :)
