Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Aranygaluska
sponsored links
Nem tagadom, ez a recept egy az egyben Limarától van. Imádom ezt a csajt, amit a kelt tésztával mûvel, az zseniális, és a leírásai is tuti pozitív eredményt hoznak.
Tényleg csak jegyzetként az Õ receptje alapján:
A tészta
3-4 ek cukor
2,5 dkg élesztõ
50 dkg finomliszt
csipet só
3 tojás sárgája
fél citrom reszelt héja
5 dkg olvasztott vaj
A meglangyosított tejben az élesztõt a cukorral elkeverjük, majd hagyjuk felfutni (ami nálam kb azt szokta jelenteni, hogy ezzel kezdem a méricskélést, és amikor minden mást is kimértem, akkor "felfutottnak" titulálom ezt. :D )
A többi hozzávalót kimérjük, egy tálba tesszük (a vajat mikróban szoktam épp hogy megolvasztani 300 W-on), majd hozzáöntjük az élesztõs tejet és egy könnyed, puha kalácstésztát dagasztunk belõle. Nekem múltkor még egy kis liszet igényelt, szóval annyit adjunk hozzá, hogy ne ragadjon.
Konyharuhával letakarva a kétszeresére kelesztem. (Ez annyi idõ, ami alatt elmosogatok, elõszedem a deszkát, a diót ledarálom, és a vajat felolvasztom, majd kikiáltom, hogy "most már tuti megkelt a kétszeresére")
Összeállítás, sütés:
dió
vaj
cukor
Nincs mértékegységem, olyan jó hedonista módon adagolom. Sok, tényleg SOK dió és vaj kell hozzá. :)
a diót aprítógéppel rusztikus darabokra daráltam, elkvertem pár evókanál cukorral, a vajat itt is 300W-on olvasztottam meg.
A tésztát újnyi vastagra nyújotottam, majd kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggatam (úgy ahogy esett alapon, nem kell ennek pontos körnek lennie, maradékunk ne legyen). A pufúk tésztácskák fürdõztek egyet a vajban, majd hemperegtek a dióban, végül a vajjal kikent jénai tálba landoltak - szó szerint úgy véletlenszerûen.
A sütõt 170 fokra melegítettem, majd alufóliával finoman lefedve (az én sütûmben ez kell, hogy ne kapja meg, de nem biztos, hogy mindegyikben szükséges), aranybarnára sütöttem.
A sodó:
1 csomag vaníliás pudingpor
3 ek cukor
6 dl tel
Hát nem lesz egy nagy karrier: a puding leírását követve készítjük el, csak 5 dl tej helyett 6 decit használunk. Így kellemesen folyós lesz.
Tényleg csak jegyzetként az Õ receptje alapján:
A tészta
3-4 ek cukor
2,5 dkg élesztõ
2,5 dl tej
csipet só
3 tojás sárgája
fél citrom reszelt héja
5 dkg olvasztott vaj
A meglangyosított tejben az élesztõt a cukorral elkeverjük, majd hagyjuk felfutni (ami nálam kb azt szokta jelenteni, hogy ezzel kezdem a méricskélést, és amikor minden mást is kimértem, akkor "felfutottnak" titulálom ezt. :D )
A többi hozzávalót kimérjük, egy tálba tesszük (a vajat mikróban szoktam épp hogy megolvasztani 300 W-on), majd hozzáöntjük az élesztõs tejet és egy könnyed, puha kalácstésztát dagasztunk belõle. Nekem múltkor még egy kis liszet igényelt, szóval annyit adjunk hozzá, hogy ne ragadjon.
Konyharuhával letakarva a kétszeresére kelesztem. (Ez annyi idõ, ami alatt elmosogatok, elõszedem a deszkát, a diót ledarálom, és a vajat felolvasztom, majd kikiáltom, hogy "most már tuti megkelt a kétszeresére")
Összeállítás, sütés:
dió
vaj
cukor
Nincs mértékegységem, olyan jó hedonista módon adagolom. Sok, tényleg SOK dió és vaj kell hozzá. :)
a diót aprítógéppel rusztikus darabokra daráltam, elkvertem pár evókanál cukorral, a vajat itt is 300W-on olvasztottam meg.
A tésztát újnyi vastagra nyújotottam, majd kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggatam (úgy ahogy esett alapon, nem kell ennek pontos körnek lennie, maradékunk ne legyen). A pufúk tésztácskák fürdõztek egyet a vajban, majd hemperegtek a dióban, végül a vajjal kikent jénai tálba landoltak - szó szerint úgy véletlenszerûen.
A sütõt 170 fokra melegítettem, majd alufóliával finoman lefedve (az én sütûmben ez kell, hogy ne kapja meg, de nem biztos, hogy mindegyikben szükséges), aranybarnára sütöttem.
A sodó:
1 csomag vaníliás pudingpor
3 ek cukor
6 dl tel
Hát nem lesz egy nagy karrier: a puding leírását követve készítjük el, csak 5 dl tej helyett 6 decit használunk. Így kellemesen folyós lesz.