Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Apróságok ? nagy csodák
sponsored links
Egy kis szösszenet erre az idõszakra... Advent van; tele vagyunk most is feladatokkal, határidõkkel, idõpontokkal, és a karácsonyra is "kellene" készülõdni. Van rá idõnk? Valami ilyesmirõl szól ez a kicsi írás, ami megjelent az Erdélyi Konyha idei Advent és Karácsony különszámában. Az írás, és még némi ízelítõ a lapszámból a bejelölt linken olvasható, nézhetõ:
Apróságok ? nagy csodák
November közepétõl ? valljuk be ? legtöbben már azt lessük, mikor jelenik meg az elsõ hópehely. Aztán ha tényleg szállingózik a hó, valahogy megváltozik a hangulatunk, mintha minden más lenne már: kevesebb a feladatunk, könnyebbek a terhek, kedvesebbek az emberek, és a pocsolyák sem zavarnak annyira. A rádióban elkezdenek karácsonyi dalokat sugározni, és arról ábrándozunk, hogy milyen csodás karácsonyunk lesz idén.
Majd valami banális apróság mégiscsak visszazökkent a mindennapok valóságába, rájövünk, hogy karácsonyig még rengeteg az idõ, a feladat, a tennivaló, a határidõ, az elvárás a munkahelyen; otthon ránk vár a nagytakarítás, az ajándékok beszerzése, a menü és a sütemények kigondolása, az egy-két bevásárlás. A gyerekek ? elõre tudjuk ? most is nyaggatni fognak, hogy készítsünk valamilyen dekorációt, süssünk valami finom aprósüteményt, és megígérjük nekik, hogy idén, bizony, semmiképpen sem marad el....
Aztán ?fölébredünk? december közepén, hogy eddig nem is értünk rá a karácsonyra gondolni, mindig volt valami, ami fontosabb, sürgõsebb volt; mindjárt itt a karácsony, és nemhogy a takarítással és bevásárlással nem vagyunk meg, de a gyerekek kívánságát sem teljesítettük, mert egyszer sem sütöttünk semmi finomat. És ettõl kezdve totális nyûgként gondolunk a közelgõ ünnepre, próbálunk a maradék idõbe mindent belesûríteni, erõnkön felül próbálunk teljesíteni, és ha szerencsénk van, hogy a munkahelyrõl kapunk egy-két szabad napot az ünnep elõtt, ahelyett, hogy meghittségben, melegségben, boldog várakozó hangulatban töltenénk, tolongunk a nagyáruházban több ezer másik sorstársunkkal egyetemben, és találomra dobigáljuk kosarunkba a félig-meddig fölösleges dolgokat...
Pedig egyszer s mindenkorra föl kellene ébredni. Rá kellene eszmélni, hogy ez így nincs jól, valamit meg kell változtatni, ahhoz, hogy az ünnepen a család igazán ünnepelni tudjon, és az anyuka is átélje, ne csak túlélje a karácsonyt. Mert fontos a munkahely, természetesen, el kell végezni ott is feladatainkat a legjobb tudásunk szerint, sõt, még az sem árt, ha szívvel-lélekkel végezzük; fontos a rend és a tisztaság is, hiszen rendezett környezetben sokkal jobban érezzük magunkat, ünnepibb a hangulat is; fontos az is, hogy különleges, finom ételek, sütemények kerüljenek az asztalra, de az együtt töltött idõt, a gyerekeknek, a családnak szentelt minõségi idõt senki és semmi nem tudja pótolni. Úgyhogy készítsük már el azt a dekorációt, és keverjünk be egy adag mézeskalácsot vagy kekszet, fabrikáljunk együtt karácsonyfadíszeket, gyújtsuk meg a gyertyákat az adventi koszorún, beszélgessünk az adventrõl és Jézus születésérõl, nézzünk karácsonyos rajzfilmeket vagy filmeket, menjünk el sétálni a kivilágított városba, menjünk szánkózni vagy korcsolyázni, ha van rá lehetõségünk. Vagy.... találja ki mindenki magának, mi az, amit szeretne, mi az, ami örömöt szerez neki és a családjának.
Higgyék el, meglepõ lesz a végeredmény: azt látjuk, hogy a munkahelyen is kitûnõen teljesítettünk, a házimunkával is elkészültünk, minden készen áll az ünnepre, a család is békésebb, nevetõsebb, mi sem vagyunk annyira nyúzottak, és az ünnepnek is ugyanúgy tudunk örülni, mint valamikor régen. Mert az apróságok rejtik magukban a nagy csodát.
