Aprítsuk fel a...

2011-10-20

sponsored links


Hány recept kezdõdik így, nem igaz?
Egy fogást gyorsan elkészíteni, ez sok szempontból relatív fogalom. Mi számít gyorsnak? Vagy, mely idõt nézzük? Azt, amit nekünk magunknak kell elbíbelõdni vele, vagy azt is, amíg mondjuk megsül a sütõben. Nagy különbség. Számos olyan fogás van, amikor az alapanyagokat csak bele kell rakni egy tûzálló tálba, "bedobni" a sütõben és otthagyni sülni fél-egy-másfél órán át. A teljes elkészítési idõ lehet akár két óra is, de amit a konyhában töltünk miatta, az lehet akár összesen 10 perc is.
Ennek az ellentéte véleményem szerint azon fogások sokasága, ahol fõzni, sütni, pirítani csak pár percig kell, de mire eljutunk odáig... pff... aprítani aprítani aprítani.... Aztán már elég 3 perc a wokban, vagy épp csak egy fazékba kell beleszórni a hozzávalókat, hogy isteni levessé fõjön össze, de az elõkészítési fázis... Na az sok. Ha az ember pedig épp kelletlen hangulatban van, akkor akár sokk is lehet. :)
Sokszor irigylem a tv-ben látható fõzõmûsorokban a szakácsot, mikor már oda van készítve minden a keze ügyébe, csak bele kell szórnia a fazékba/serpenyõbe az alapanyagokat. Na úgy lehet gyorsan fõzni. :)

Sajnos néha nagy fõzési lelkesedésemben elkövetek egy hibát: gyors hétköznapi ebédkészítésnél két olyan fogást vállalok be, ahol mindkét esetben sokat kell aprítani. Most is így sikerült (a sütõtökkrémleves volt a másik fele az ebédnek), ezért persze késõbb lett kész az ebéd, mint terveztem. Dehát, elõfordul az ilyesmi. Az eredményért pedig az esetek nagy többségében megés megéri végigszenvedni az aprítási fázist.

Gombás-sütõtökös csirkeragu ...

Folytats a blogon ... flamcsi.blogspot.com/2011/10/apritsuk...

sponsored links

Keres?s