Tegnap hamarabb értem haza, mint egyébként. Apa ĂşjsĂĄgolta, hogy kĂśrtét aszal, nézzem meg. (Ketten mindig kĂśnnyebben csinĂĄlunk ilyeneket, aztĂĄn kikapunk AnyĂĄtĂłl, mert mondjuk torma reszeléssel tĂśnkretesszĂźk a robotgépét... Hja, az is szép tĂśrténet. Most szerencsére semmi ilyen nem tĂśrtént.)

MegcsodĂĄltam a mĂťvet. Valamikor ĂśltĂśzĂľ szekrény ajtaja lehetett, vagy egyéb nagy mĂşlttal dicsekedĂľ rozsdĂĄs fém darabot hasznĂĄlt fel alapnak. A belsejébe tett deszkĂĄkat, erre egy réteg szĂşnyoghĂĄlĂłt. A szĂşnyoghĂĄlĂł rétegre kerĂźltek a felkarikĂĄzott gyĂźmĂślcsĂśk, majd a tetejét beterĂ­tette egy mĂĄsik hĂĄlĂłval. Igyekezett lezĂĄrni jĂłl, de volt egy két bĂĄtor sĂĄrga-csĂ­kos fenekĂť bĂĄtor vitéz, aki bejutott, és megrĂĄgta a szeleteket. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen tiringelést képesek mĂťvelni.

Akkor még jobb idĂľ volt, a gyĂźmĂślcsĂśk egészen jĂłl szĂĄradtak a melegben. Ma mĂĄr az Ăşjabb adag kevésbé.

EttĂľl fĂźggetlenĂźl éjszakĂĄra beraktam az aszalĂł gépbe, féltem, hogy nem lesz jĂł. A napon szĂĄrĂ­tĂĄs valahogy sosem ...

sponsored links