Az utĂłbbi napok rohanĂĄsa utĂĄn elérkezett ez a nap is. Az anyukĂĄké.

ÁltalĂĄban nem kerĂ­tenek hatalmukba ezek a kommersz (vagy konverz?) Ăźnnepek, mint a nĂľnap, valentinnap, ésatĂśbbi-ésatĂśbbi, ami csak arrĂłl szĂłl, hogy az Ăśsszes virĂĄgĂĄrus meg desszertgyĂĄrtĂł megemeli a termékeit (hihetetlen ez a magyar tĂĄrsadalom), mi meg mint a kisbirkĂĄk vĂĄsĂĄrolunk, mert azt Ăşgy szokĂĄs. Csak gratulĂĄlni tudok.
Azonban ez most valamiért mĂĄs.
Izgultam. Jobban, mint a sajĂĄt ballagĂĄsom miatt. (Ha nagyon sok idĂľm lesz, az Ă­rĂĄsbelik utĂĄn, majd arrĂłl is mutatok néhĂĄny pillanatképet.) LétfontossĂĄgĂşvĂĄ vĂĄlt, hogy anya ĂśrĂźljĂśn. Hogy ne csak Ăľ okozzon ĂśrĂśmet nekem, hanem én is neki.

Anyu lelkes kĂśvetĂľm itt a blogon (is) (apĂĄval egyetemben), Ă­gy elĂľre beharangoztam, hogy vasĂĄrnapra érkezik egy anyĂĄknapi kĂźlĂśnkiadĂĄs. :) Az elsĂľ reakciĂłja az volt, hogy "Ăşristen, rĂłlam lesz szĂł? És hideget kapok, vagy meleget?"  
Ennyire kegyetlen lennék?

Ha pontos akarok lenni, akkor azt mondom semmilyent. Mert nem tudok rĂłlad hosszasan Ă­rni. RĂłlunk. Most ...

sponsored links