sponsored links

Meséltem mĂĄr, hogy a férjem Ăşgy 16 éve egyszer fĂľzĂśtt egy finom vaddisznĂłpĂśrkĂśltet, azĂłta sokaknak ĂşjsĂĄgolta, hogy Ăľ jĂłl fĂľz... Cinikus kacajomra, miszerint hahaha, egyszer kĂśnnyĂť jĂłt fĂľzni, prĂłbĂĄlja meg esetleg rendszeresen, vészjĂłslĂłan mindig csak ennyit mondott: majd meglĂĄtjĂĄtok...
AztĂĄn Ăşgy két hete egyszer csak felsĂłhajtott, hogy Ăşgy érzi, neki fĂľznie kellene. HobbiszerĂťen. Na, mondom, csak ki ne talĂĄlja, hogy blogolni is kezd rĂłla, mert nem biztos, hogy két blogger jĂłl megfér egy csĂĄrdĂĄban.
Ma reggel felkelt, és hatĂĄrozottan megkérdezte: mi lenne, ha én fĂľznék ebédet?
Mi lenne, mi lenne, tulajdonképpen nem is lenne rossz - morfondĂ­roztam magamban -; és lĂĄm, emberem kĂśtényt ĂśltĂśtt, hagymĂĄt aprĂ­tott, kevés olajon pirĂ­tani kezdte, rĂĄdobta a darĂĄlt hĂşst, fehéredésig sĂźtĂśgette, szakszerĂťen kevergetve, hogy a hĂşs jĂłl szétessen. AztĂĄn répĂĄt pucolt, felaprĂ­totta az aprĂ­tĂłgépben, a hĂşshoz adta, ahogy én azt mondtam. FelĂśntĂśtte az egészet egy ...