A dohogĂł Bourdaint hallgatva az embernek mĂŠgis az a benyomĂĄsa, hogy ellenĂŠrzĂŠsei hiteles forrĂĄsbĂłl tĂĄplĂĄlkoznak: a fĂľzĂŠs ĂśrĂśmĂŠnek szeretetĂŠbĂľl. Annyira szereti az ĂŠtelt, hogy nem engedi, hogy perverzek fĂŠrkĂľzzenek a kĂśzelĂŠbe. A leendĂľ sĂŠfeknek, profi vagy amatĂľr szinten, ugyanazt az egy dolgot tanĂĄcsolja:

?Az alapok elsajĂĄtĂ­tĂĄsa ismĂŠtlĂŠs ĂştjĂĄn. CsinĂĄld meg Ăşjra ĂŠs Ăşjra, b*szd el, csinĂĄld meg Ăşjra. ÉsszerĂť elvĂĄrĂĄsaid legyenek. Annak lĂĄss neki, amit Ăşgy ĂŠrzel, meg tudsz csinĂĄlni. LĂŠgy engedĂŠkeny. LĂŠgy rugalmas. AttĂłl valaki nem lesz jobb szakĂĄcs, hogy valami vacakot meglocsol szarvasgombaolajjal, vagy kalĂĄcstĂŠsztĂĄban tĂĄlalja. AttĂłl lesz jobb valaki, hogy egyre Ăźgyesebb ĂŠs okosabb lesz.? Bourdain bevallĂĄsa szerint csak annyit szeretne elĂŠrni, hogy ?minden jóÊrzĂŠsĂť, a kertjĂŠben grillezĂľ ember tisztĂĄban legyen vele, hogy felszeletelĂŠs elĂľtt a steaket pihentetni kell.?

Amikor arrĂłl kĂŠrdezem, hogy nem vĂĄlik-e mindez egy idĂľ utĂĄn unalmassĂĄ ? hogy a vilĂĄghĂ­rĂť sĂŠfek vajon nem vesztik-e el ĂŠrdeklĂľdĂŠsĂźket az alapok irĂĄnt -, hirtelen ĂĄtszellemĂźlttĂŠ vĂĄlik. 

?Tudod, tĂŠsztafĂľzĂŠsnĂŠl, amikor mĂŠg al dente, kiveszed a forrĂł vĂ­zbĂľl, ĂŠs ĂĄtteszed az edĂŠnybe, amiben a szĂłsz van, ĂŠs ott fejezed be a fĂľzĂŠst, akkor eljĂśn a pillanat, amikor a tĂŠszta beszĂ­vta magĂĄba a szĂłszt, egy kicsit ?felĂźl? az edĂŠnyben, hogy szinte ki lehet belĂľle emelni ĂŠs rĂĄ lehet halmozni a tĂĄnyĂŠrra? Ebben a pillanatban valami olyasmi tĂśrtĂŠnik, aminek semmi kĂśze a szakĂĄcs technikai ĂźgyessĂŠgĂŠhez. EgyszerĂťen megtanulta a hosszĂş idĂľk ĂŠs a sok ismĂŠtlĂŠs sorĂĄn felismerni, mikor jĂśn el ez a csodĂĄlatos, fantasztikus pillanat: a pasta elkĂŠszĂźlt.?

Egy pillanatra megĂĄll, mielĂľtt visszatĂŠr a fĂśldre. ?Basszus, ez az igazi csoda.?

Folytatás a blogon ... szellemafazekban.blogspot.com/2018/06...