sponsored links

Lassan a blogom egy anonim valamilyen-fĂźggĂľk csoportjĂĄnak ĂźzenĂľfalĂĄhoz kezd hasonlĂ­tani, de még egy vallomĂĄssal tartozom: megszĂĄllott gyĂťjtĂśgetĂľ vagyok. MottĂłm, hogy minden jĂł lesz egyszer valamihez. Ezért nehezen vĂĄlok meg Ăśtéves ĂşjsĂĄgoktĂłl, régi ruhĂĄktĂłl, kĂśnyvektĂľl..szerencsére a cipĂľket nem kell leselejtezni, hiszen mĂĄr nem nĂľ a lĂĄbam, annyi cipĂľm lehet, amennyit csak szeretnék (a felnĂľtt lét egyik ĂźdvĂśzĂ­tĂľ jellemzĂľje), mert lehet, hogy 10-20 év mĂşlva Ăşjra divat lesz.

Ez a gyĂťjtĂśgetésem a konyhĂĄban néha (persze, csak néha!) nehéz helyzetek elé ĂĄllĂ­t. Megveszek valami kĂźlĂśnlegességet, aztĂĄn jĂłl elrakom valami kĂźlĂśnleges alkalomra, aztĂĄn egy kis idĂľ mĂşlva rĂĄtalĂĄlok, felfedezem, hogy basszus, ez le fog jĂĄrni, és akkor gyorsan alkotok belĂľle valamit.

Most is Ă­gy volt ez, amikor is csokis muffinnak ĂĄlltam neki, aztĂĄn a szekrényben kotorĂĄszva megtalĂĄltam azt a maracujĂĄs ananĂĄsz lekvĂĄrt, amit még a tavaly nyĂĄri bécsi kiruccanĂĄsomon szereztem. Persze idén mĂĄjusig jĂł, Ăşgyhogy még ...