Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Amikor
sponsored links
Amikor hirtelen vége szakad a karácsonyi csodaváró hangulatnak és csak a bejgli morzsák maradtak.
Amikor a dús, zöld fenyõfa már csak csontváz, amelyen néhány szaloncukor üres, gyûrött papírja zizeg.
Amikor a keményre, csillogósra vagy éppen porosra fagyott hó ropog, nyikorog a csizmánk talpa alatt.
Amikor reggelente úgy kell kiásni az autót és a házat a hó alól, pedig mi legszívesebben álló napra visszaásnánk magunkat a párnánk és paplanok birodalmába.
Amikor egyszerre megutáljuk a korcsolyát, a hógolyózást és a hóemberépítést.
Amikor ambivalens érzéseink közepette elkezdjük tervezgetni, hogy melyik déltengeri szigetre költözünk el. Elõkeressük a nyaralásos fotókat és már azon töprengünk milyen virágokat ültetünk majd a kertbe, ha végre megjön a tavasz.
Amikor látványosan fogyni kezd a felhasogatott tüzelõfa és a pincében lévõ szénhalom. Amikor úgy érezzük, hogy megvesz az Isten hidege, pedig volt ennél már hidegebb tél is. Persze arra csak az igazán öregek emlékeznek.
Amikor magába fordul az ember, lehajtott fejjel közlekedik, mélyen a kabátjába burkolódzik és azon gondolkodik, miért nem vett fel még egy gyapjú pulóvert a rajta lévõ kettõ tetejére. Amikor a kesztyû átázik, a csizma talpa pedig annyira áthûl, hogy fáj rálépni is és csak nem jön a fránya busz.
Amikor még a verebek is depressziósan hallgatnak és azon bosszankodnak, hogy reggelre már megint odafagy aprócska lábuk a kábelekhez.
Amikor gonosz vigyorral, kárörvendõ krahácsolással végigsöpör a városon a minden eddiginél ellenállóbb influenza-járvány.
Ilyenkor jó a sütõ melegével befûtött konyhában ücsörögni.
Ilyenkor jó belesüppedni a sütemények, kalácsok, torták zamatába.
Ilyenkor jó beleszippantani a csokoládé, a fahéj, a vaníliás cukor, a pörkölt mogyoró és a barnára ...
Amikor a dús, zöld fenyõfa már csak csontváz, amelyen néhány szaloncukor üres, gyûrött papírja zizeg.
Amikor a keményre, csillogósra vagy éppen porosra fagyott hó ropog, nyikorog a csizmánk talpa alatt.
Amikor reggelente úgy kell kiásni az autót és a házat a hó alól, pedig mi legszívesebben álló napra visszaásnánk magunkat a párnánk és paplanok birodalmába.
Amikor egyszerre megutáljuk a korcsolyát, a hógolyózást és a hóemberépítést.
Amikor ambivalens érzéseink közepette elkezdjük tervezgetni, hogy melyik déltengeri szigetre költözünk el. Elõkeressük a nyaralásos fotókat és már azon töprengünk milyen virágokat ültetünk majd a kertbe, ha végre megjön a tavasz.
Amikor látványosan fogyni kezd a felhasogatott tüzelõfa és a pincében lévõ szénhalom. Amikor úgy érezzük, hogy megvesz az Isten hidege, pedig volt ennél már hidegebb tél is. Persze arra csak az igazán öregek emlékeznek.
Amikor magába fordul az ember, lehajtott fejjel közlekedik, mélyen a kabátjába burkolódzik és azon gondolkodik, miért nem vett fel még egy gyapjú pulóvert a rajta lévõ kettõ tetejére. Amikor a kesztyû átázik, a csizma talpa pedig annyira áthûl, hogy fáj rálépni is és csak nem jön a fránya busz.
Amikor még a verebek is depressziósan hallgatnak és azon bosszankodnak, hogy reggelre már megint odafagy aprócska lábuk a kábelekhez.
Amikor gonosz vigyorral, kárörvendõ krahácsolással végigsöpör a városon a minden eddiginél ellenállóbb influenza-járvány.
Ilyenkor jó a sütõ melegével befûtött konyhában ücsörögni.
Ilyenkor jó belesüppedni a sütemények, kalácsok, torták zamatába.
Ilyenkor jó beleszippantani a csokoládé, a fahéj, a vaníliás cukor, a pörkölt mogyoró és a barnára ...