Amiben utolértük Bécset

2011-12-03

sponsored links

Il Gatto Nero szerdai (és csütörtöki) vacsorája:
 
Ahogy kigyulladnak a karácsonyi díszkivilágítás elsõ kósza lámpácskái az utcánkon, a lelkünkben lakó pavlovi eb úgy kezd el nyáladzani forralt borra, kürtõskalácsra, faszénnel hevített vasplatnin sült nyesedékre, infralámpával szikkasztott hurkára/kolbászra ácsingózva. A boldog - értsd: forintbedõlést megelõzõ - békeidõkben ilyenkor az ember gondolt egyet, élete párját és annak két barátnõjét kocsiba ültette és ripsz-ropsz, már suhant is a Wien tábla irányába, hogy aztán egész visszaúton hallgathassa a hölgykoszorú Modorosblogba illõ áradozását a "csodás hangulatról", a "filmbe illõ díszkivilágításról", a csontig hatoló hidegben, mûanyagkéssel nyiszatolt, de úgy is "fönséges bratwustról" és persze, az "utánozhatatlan" rumpuncsról.
 
Na, ennek vége. Válság van, leminõsítés van, végtörlesztés van. Az ember elõször számol, aztán mozdul: egy tank benzin 25,000 Ft, erre rájönnek az autópálya matricák és az ottani elkerülhetetlen fogyasztás, az még a parndorfi leágazás mellett görcsösen elõre szegezett tekintettel elsuhanva is annyi, mint egy négyzetméter lakás. Amíg rosszabbul élünk, mint négy éve, flangáljon adventkor Bécsben a Matolcsy, mi pedig elégedjünk meg a Vörösmarty térrel.
 
És lõn meglepetés. A Vörösmarty térnek hangulata van, különösen középen, ahol a szokásos karácsonyi ...

Folytats a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2011/12/03/am...

sponsored links

Keres?s