Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Ami mögötte...
sponsored links
Mármint a macarongondolatok mögött, az agyamban. Mert miközben a megasütikkel hülyéskedtem, közben sokkal-sokkal fajsúlyosabb kérdések is foglalkoztatnak napok óta. Aki egy kicsit is ismer engem, annak nem lesz újdonság, amit írok. Aki pedig nem ismer, annak úgyis teljesen mindegy, hogy mit gondolok. Ezért aztán tök bátor vagyok megfogalmazni. Ha csak egy emberre is hatással van amit én most idegondolok, már nyertem. Miközben tehát az édes kis bigyókkal zsonglõrködtem, azon a szülésznõ-elbocsájtásos sztorin gondolkodtam. A túlságosan alternatív nézetei, a kutyafáját, ezek tették be a kaput.
Aztán arra is, amit korábban is feszegettem már, hogy a k..vára kényelmes fészkekbõl micsoda egy k...vára kényelmes generációk nõttek fel az elmúlt években. Meg arra, hogy amit mi nem kevés cinikus felhanggal alternatívnak bélyegzünk, az a valóságban tök természetes, és ez alapján a brazíliai õserdõ egy komplett alternatív szülõszoba, ahol az összes élõlény - beleértve az õslakos indiánokat is, mert ott õk egyek a sokból - tiszta hülyék, szándékosan veszélyeztetik az utódok biztonságát. Valaki bocsássa el õket. Hát tisztázzuk már, hogy a gondatlan veszélyeztetést ott kezdik, hogy így vagy úgy, de világrahoznak egy (vagy sok) gyermeket, akivel pumák, meg tigrisek, meg cecelegyek, maláriaszúnyogok, fertõzések, macheték, rosszul célzott mérgezett nyilak félvak, 100 éves vadászok íjjából, nyílméregbékák, kobrakígyók és tarantulák menetelnek szembe. Tõlük a halállal való szembesülés semennyire sem áll távol, a szülés mikéntje csak a kalandok kezdete. Erõs idegzetûeknek. És ez rohadtul rendben van. Hogy mennyire, arról tanúskodik az egyik kedvenc filmem, amit történetesen 990 Ft-ért tehettek magatokévá bármelyik hiperszuperben, a Világra jönni címû. Mindenkinek, nemre és vallási felekezetre való tekintet nélkül, sok szerettel ajánlom aki azt hiszi, hogy a szülés valami steril játék egy ágyon, amiben mosolygó orvosok hada sertepertél halk szóval bíztatva az édesanyát, hogy nyomjon.
Valaki értesse már meg a kényelmes generációval, hogy a szülés egészen pontosan olyan, mint amikor a FULL HD SMART LED 3D (és még sokan mások) bazisokcolos tévéképernyõn bámulja az IKEA kanapéról fekve a NatGeoWild-on ahogy egy gnú kipottyant magából egy meghatározhatatlanul amorf csomagot. Bárhol csinálja az ember az olyan. Talán egy jelentõs különbség van, nem kell nyalogatnunk róluk semmit. Ez mondjuk nagy szerencse. De ha az ember lánya mindenképpen csinálja valahol, akkor a választás szabadsága lehessen az övé. Mert, hogy miközben azt gondoljuk, hogy a civilizált életünk egyik premisszája a szabadság, érdemes lenne elõször tisztázni ezt a szabadság fogalmat, hogy rájöhessünk annak valódi jelentésére. Az én szabadságfogalmam nem merül ki abban, hogy korlátlanul használhatom a rendelkezésemre álló eszközöket és van lélegzés-applikáció a telefonom, tehát bizti, hogy sosem fogom elfelejteni, most be, most ki, valahogy így van. Az enyém az agyamban kezdõdik. A gondolataim szabadsága sajátosan végtelen.
Ez tesz kétkedõvé, kíváncsivá, érdeklõdõvé, ez segít a dolgok mögé látni, ez akar megérteni összefüggéseket. Minden ilyesmit akar, csak éppen vakon lenni nem. Márpedig azt hinni, hogy a kórház az egyetlen üdvözítõ hely, ahol a borítékkal, számla nélkül totális biztonságot vásárolunk ahhoz vaknak kell lenni. Ott nem veszük, ott átadunk. A borítékban a pénz mellett ott lapul a felelõsség is amit nem akarunk felvállalni. Tisztáznám, hogy nem vagyok Besenyõ Otthonszülést Támogató Dorka, egyszerûen csak a döntési szabadságot hiányolom, méghozzá elégtelen indokokra hivatkozva.
Háromszor szültem. Tökre tudom mirõl beszélek. Ha valaki, hát én tudatos vagyok. De ha percrõl-percre sztorizásba kezdenék a kórházi tartózkodásomról, akkor sok habzószájú kórházpárti kezdene körmötrágni, hogy most mi legyen, nem lehetne-e letölteni valami jó megoldást a netrõl, ami gond, fájdalom, vér és egyéb érdekességek nélkül segítene elõvarázsolni az illatos csecsemõt, babahintõpor fellegekben.
Az én gondolati szabadságom kíváncsi lenne a kórházi csecsemõhalálozási arányszámokra, orvosokra lebontva, excel táblában rögtön számszerûsítve havi szinten a borítékban érkezõ betevõt, illetve még egy apró adatot, hogy szabadság elõtt, hétvégén és a nagyobb ünnepekkor mennyivel volt nagyobb a császármetszések aránya. Ha már kitalálták a lépésszámlálót, akkor lehetne, hogy legyen rájuk szerelve térdeplésszámláló, ami megmondja, hogy hányszor vetették magukat állva szülni kívánó anya elé, és hogy meddig tartózkodtak ebben a pozícióban :D :D vicces mi? szerintem is. És aztán van egy csomó tétel amit nem lehet számszerûsíteni. Ami egyszerûen emberi, és aminek a figyelembe vételére a kórház nem képes. Azon egyszerû oknál fogva, hogy ott betegek vannak és nem emberek.
Na ezt a rendszert veszélyeztetik az olyan szülésznõk, amilyen a most elbocsájtott, alternatívnak skarlát betûzött szülésznõ is volt. És ez nálam kiveri a biztosítékot.
Hülyülünk, egyre hülyülünk, határozottan állítom.
Senkit ne tévesszen meg a fotó, nem egy szülés elõtt álló dongót ábrázol, hanem egy szabadon szálldosót :)
Senkit ne tévesszen meg a fotó, nem egy szülés elõtt álló dongót ábrázol, hanem egy szabadon szálldosót :)