Ami Bogyót illeti...
sponsored links
Nem akarok kutyás bloggá válni, untatni sem szeretnélek benneteket legifjabb családtagunk kalandjaival, de ma olyasmire derült fény, amitõl dobtam egy hátast.
Akaratomon, illetve tudtomon kívül mindenkit félrevezettem. Magamat is, persze.
Történt még decemberben, amikor Nóra lányommal elõször szemléltük meg az ebszaporulatot az õ osztálytársáéknál, az anyakutyát látva elsõ pillantásra egyértelmû volt számomra, hogy puli. Nagy, filces szürke lobonc, a gazdája még mondta is, hogy nem így szokott kinézni, hát, gondoltam, Istenem, a puli az puli, loboncos így is, úgy is, majd tavasszal elbabrál vele a kutyakozmetikus.
Az apa kilétérõl kérdezõsködtünk, mégis milyen, mekkora lehetett, azt mondták, egyszer valószínûleg látták, kis termetû fekete valami.
Aztán tegnap mondom a lányomnak, csak úgy érdeklõdésképpen, kérdezze már meg a Dorinától (az említett osztálytárs), hogy Bogyó anyukája fajtatiszta puli-e, vagy nem. Hogy mégis, milyen mértékben lehet számítani a puli vér kiteljesedésére, mert már így is felfedezni véltem, hogy a mini eb terelni próbál az udvaron, legalábbis idõnként rohangál körbe-körbe. Meg hogy mennyire várható, hogy ugatós lesz, mert a pulik állítólag nagyon azok.
Na, azt mondja ma a lányom: megkérdeztem a Dorinát, és mondta, hogy az anyakutya nem is puli, hanem ...