Nem a napokban, kb. két hĂłnapja sĂźtĂśttem ezt, nem is egészen ĂşjdonsĂĄg, de mégis megmutatom, el akarom mesélni, hogy érdemes volt muffinként megsĂźtni egy jĂłl bevĂĄlt kevert sĂźteményt. Azért csinĂĄltam Ă­gy, mert nem itthon ettĂźk, hanem elszĂĄllĂ­tani készĂźlt, Ă­gy sokkal kényelmesebb volt az adagolĂĄs, kĂ­nĂĄlĂĄs. Persze - ahogy mĂĄskor is - fel is darabolhattam volna elĂľre, de Ă­gy biztosabban nem szĂĄrad ki. No meg szerintem jĂłl, gusztusosan, harapni valĂłan is nézett ki.

SzĂĄmomra az is bebizonyosodott, hogy nem feltétlenĂźl kell a muffinhoz kĂźlĂśnĂśsebb "varĂĄzslĂĄsokat" végezni; tehĂĄt hogy kĂźlĂśn-kĂźlĂśn a szĂĄraz meg nedves anyagokat Ăśsszekeverni, pontosan ugyanolyan jĂł lett, hogy a keverés sorrendjét az eredeti recept szerint csinĂĄltam. Egyetlen kĂźlĂśnbség volt, hogy most kicsivel tĂśbb almĂĄt tettem bele - kĂśzel egy kilĂłt - és lekvĂĄrt nem kentem bele, egyĂĄltalĂĄn nem volt szĂĄraz. (Tea, kĂĄvé mellé fogyasztva még jobb.)

A minimuffin-formĂĄban éppen két adag lett ebbĂľl a ...

Folytatás a blogon ... beck.blog.hu/2012/03/20/almas_dios_su...