A kis nagymarosi sĂźtibolt olyan, mintha a MikulĂĄs hozta volna.

Egy nyĂĄri posztom kommentjeiben ajĂĄnlotta egy olvasĂł, hogy ha legkĂśzelebb Nagymaroson jĂĄrok, mindenképpen lĂĄtogassak el Aliz cukrĂĄszmĂťhelyébe. Ez alkalommal mĂĄsodszor fogadtam meg a tanĂĄcsot, és szerencsére volt nĂĄlam fényképezĂľgép is. A mĂşltkor gesztenyetortĂĄt ettem, most almĂĄs-mĂĄkos rétest - mind a kettĂľ tĂśkéletes volt.

Nem tudom megĂĄllni ezt az ĂśsszehasonlĂ­tĂĄst, de korĂĄbban rajongtam a vĂĄci Desszertszalonért, és ha a Dunakanyarba vitt az utam, mindig beiktattam egy "megĂĄllĂłt". Viszont az utĂłbbi néhĂĄny alkalommal sĂşlyos csalĂłdĂĄst okozott: nem egyszerĂťen mĂĄsnapos sĂźteményt kaptam, olyan ĂĄllott volt, hogy nem tudtam megenni. Ez egy egyszerĂť falusi cukrĂĄszdĂĄban sem ...

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2011/12/06/al...