A nagymarosi mesecukrĂĄszdĂĄrĂłl készĂźlt bejegyzésem a decemberi hĂłnap egyik legkedveltebb Ă­rĂĄsa volt, amire sok visszajelzés érkezett: hovĂĄ tĂťnt a zĂśld kanapé, hogy lehet odajutni, hol készĂźlnek a sĂźtik - és egyĂĄltalĂĄn, hol van Aliz?

Most éreztem elérkezettnek az idĂľt, hogy visszatérjek a témĂĄra. Kis "ĂĄrukapcsolĂĄssal" szerveztem meg a programot, mivel Nagyszombatra terveztem az utĂłbbi idĂľben hĂ­ressé vĂĄlt nagymarosi termelĂľi piac felkeresését, Ă­gy elĂľzetesen AlizkĂĄval is egyeztettem egy talĂĄlkozĂłt.

A beszélgetésen nem ketten voltunk: aktĂ­van részt vett a programban Aliz 10 hĂłnapos kisfia is, Olivér (szerencsére édesapjĂĄval egyĂźtt, ennek kĂśszĂśnhetjĂźk, hogy ez a bejegyzés nem a babĂĄzĂĄsrĂłl, hanem a cukrĂĄszdĂĄrĂłl szĂłl).

Az utĂłbbi években, miĂłta a gasztronĂłmiai divathullĂĄm Ăśsszecsapott a fejĂźnk fĂślĂśtt, és elsĂľszĂĄmĂş pĂĄlyamĂłdosĂ­tĂĄsi terĂźletté vĂĄlt, szinte furcsa ilyet hallani, de Szalontai Aliz mestercukrĂĄsz, aki soha életében nem foglalkozott mĂĄssal, csak a sĂźteményekkel. Kisgyerekkora Ăłta Nagymaroson él (MiskolcrĂłl kĂśltĂśztek ide szĂźleivel, mivel édesapja kajakedzĂľ volt). 2000-ben indĂ­totta el a vĂĄllalkozĂĄsĂĄt, akkor még két utcĂĄval feljebb rendezett be egy mĂťhelyt, ahol nem volt helyi fogyasztĂĄs, csak gyĂĄrtĂĄssal ...

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2012/04/08/al...