A változatlanság dicsérete

2012-02-18

sponsored links


Mert idõnként, ha bevalljuk, ha nem, igenis jó abban a langymeleg állóvízben tapicskolni, nevezzük akár megszokásnak, akár változatlanságnak. Jó, mert ismerõs, mert nincs félnivalónk tõle, még hibázni sem lehet. Mindig egy és ugyanazt az arcát fordítja felénk, tehát kiszámítható.

Rettegni persze mégis csak lehet, mi van, ha örökre beleragadunk? Ha a kényelmesség gyõz a tettvágy felett. De... Idõnként bátran engedhetünk csábításának, lehetünk lusták, ismételhetünk. Lehet, hogy fejlõdni éppen nem fejlõdünk, de miért is kéne mindig, minden pillanatban nagyszerûnek, az embernél is emberebbnek látszanunk?

Cifrázni most magam sem cifráztam, ismét egy egyszerû keksztekercs készült, ezúttal kókuszreszelék nélkül (a reflux miatt), szimplán vajas, nyírfacukros töltelékkel. Készítés közben a saját filozófiai bevezetõmet is sikerült erõsen megcáfolni, lásd ...

Folytats a blogon ... anempiskota.blogspot.com/2012/02/valt...

sponsored links

Keres?s