ÉdesapĂĄm a szokĂĄsok rabja. Életét a karĂłrĂĄja irĂĄnyĂ­tja, még a pĂĄrnĂĄja alatt is elemlĂĄmpĂĄt tart, hogy az éjszaka kĂśzepén ĂĄlmĂĄbĂłl felébredve egybĂľl ellenĂľrizni tudja az idĂľt anélkĂźl, hogy felébresztené édesanyĂĄmat. ImmĂĄr nyugdĂ­jasként is minden ĂĄldott nap pontban hat Ăłra tizenĂśt perckor kel, ilyenkor aztĂĄn bepattintja a konyhĂĄn a Kossuthot, és reggelihez lĂĄt, mikĂśzben a hĂ­reket hallgatja.

A reggeli mellé természetesen egy friss fekete is jĂĄr, melynek fogyasztĂĄsĂĄt ugyancsak sajĂĄtos rituĂĄlé szabĂĄlyozza. Az Ă­r kĂĄvé néven elhĂ­resĂźlt, whiskyvel dĂşsĂ­tott kĂĄvékĂśltemény a fasorban sincsen ahhoz a hĂĄzipĂĄlinkĂĄval megspékelt csodĂĄhoz képest, melynek illatĂĄtĂłl mĂĄsnapos reggeleken a frĂĄsz kerĂźlgetett, akĂĄrhĂĄnyszor betértem a konyhĂĄra. Az Ăśregek tudjĂĄk jĂłl, hogy a reggeli feles kimondottan egészséges, Ă­gy aztĂĄn apĂĄm is minden reggel tĂślt magĂĄnak az aktuĂĄlis fĂľzetbĂľl, hogy felét csak Ăşgy magĂĄba, az Ă­ze kedvéért, mĂĄsik felét a kĂĄvéhoz keverve juttassa a vérkĂśrbe.

Hogy miért e végtelen pontossĂĄg, és mĂĄr-mĂĄr karĂłtnyelt kimértség, arra a gazdasĂĄg kĂľkemény vilĂĄga adja meg a vĂĄlaszt. ApĂĄm élete azidĂľtĂĄjt hĂĄrom mĂťszak SzkĂźllĂĄi és KharĂźbdiszei kĂśzt zajlott, Ă­gy aztĂĄn az ĂĄllandĂłsĂĄg érzetét eme kis rituĂĄlékkal igyekezett fenntartani. Ebben olyannyira sikeres volt, hogy ha hajnalban kellett kelnie, akkor csak pĂĄr ĂłrĂĄval eltolta a tervet az idĂľben, leszĂĄmĂ­tva persze a pĂĄlinkĂĄt, mert azt kiszĂşrhattĂĄk a portĂĄn. A dolog szépséghibĂĄja abban rejlett, hogy ha apĂĄm a mĂłdosĂ­tĂĄsoknak megfelelĂľen hattizenĂśt helyett négytizenĂśtkor kelt, akkor ugyanĂşgy bekapcsolta a rĂĄdiĂłt, mintha két ĂłrĂĄval késĂľbb lenne.

Csakhogy a Kossuth-on nem volt adĂĄs egészen fél Ăśtig, ami azt jelentette, hogy negyed ĂłrĂĄn keresztĂźl stabilan légkĂśri zaj és sistergés tĂśltĂśtte meg a konyhĂĄt, ami a hajnali ĂłrĂĄkban egyfajta hatalmas erĂľsĂ­tĂľként szolgĂĄlt. A régi bĂśhĂśm ...

Folytatás a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2012/03/16/a_volt...