Hazaértem. Most mĂĄr Ăşgy, ahogy lélekben is. OrszĂĄg még nem volt ilyen hatĂĄssal rĂĄm. Igaz, nem is éltem ilyen sokat még mĂĄs helyen. Egy hĂłnapot tĂśltĂśttem AntalyĂĄban, négyet AnkarĂĄban. Ide-oda kirĂĄndulgattam, egyetemre, nyelviskolĂĄba jĂĄrtam és megĂ­rtam a szakdolgozatom. TovĂĄbbĂĄ jĂł Ăşton haladok a kĂśzépfokĂş tĂśrĂśk nyelvvizsga felé és lediplomĂĄztam. Ilyenekkel tĂśltĂśttem az elmĂşlt fél évet, melybĂľl a blog tartalmĂĄhoz illĂľ gondolateszenciĂĄkat, magvas recepteket és az el nem fojthatĂł Ăśmlengéseket megosztom Veletek.

Kezdem rĂśgtĂśn a lecsĂłval, ha mĂĄr befĂľzési szezon van. Bevallom Ăľszintén, mielĂľtt kimentem volna, nem nagyon lĂĄttam tovĂĄbb a tĂśrĂśk konyhĂĄban a sarki gyrososoknĂĄl, amit persze minden alkalommal gyorsnak olvasok (végĂźl is tĂśrĂśk gyors/kaja/, logikus). Ez persze nagyon is megtévesztĂľ, de hĂĄt értem én, hogy akklimatizĂĄlĂłdni kell a helyi Ă­zekhez (ugye, ugye az ErĂľs PistĂĄtĂłl csĂ­pĂľs kĂ­nai). Vittem ki Tokaji aszĂşt, meg szegedi pirospaprikĂĄt, hozattam tĂşrĂłrudit. Ellentétben IndiĂĄval, itt nem volt akkora ĂşjdonsĂĄg az édes paprika. 

ElsĂľ albérletemben egyszer rĂĄszĂĄntam magam a fĂľzésre a fĂľbérlĂľ tĂśrĂśk srĂĄcnak. Mi mĂĄst csinĂĄljak a pĂśttĂśm konyhĂĄban, tojĂĄsos lecsĂłt, kolbĂĄsz nélkĂźl. FeltĂĄlalom friss kenyérrel, amit tĂśbbnyire csak tĂśrni szoktak, vĂĄgni nem is nagyon lehet, aztĂĄn jĂśn a ...