A tökéletességrõl
sponsored links
Édesapám elvárta tõlem a tökéletességet. Kemény meló az állandó megfelelni akarás, a bármit csinálsz, tudod, hogy sohasem leszel elég jó, tudod, hogy hiába igyekszel, sohasem fogod azt hallani tõle, hogy: "Kislányom, büszke vagyok rád!". Megterhelõ folyton azon gondolkozni, hogy mivel tudnál elégedettséget csalni annak a személynek az arcára, akit imádsz, akire felnézel, de aki elvárja tõled, hogy tökéletes légy. Kérdezem én: Mit jelent tökéletesnek lenni?
Nincs tökéletes ember, nincs tökéletes cselekedet, nincs tökéletes tészta. A tökéletesség csupán illúzió. Sokan írtok nekem, küldötök fényképet az elkészített tésztákról és a legtöbben megjegyzést tesztek tökéletlenségükre. Azt hiszem minden hozzáállás kérdése, el kell fogadni, hogy hibázással tanulunk. Aki retteg a hibázástól, aki rögtön a tökéletes megvalósításra törekszik, az lemond a tanulásról és egyben aláássa kreativitását. Olvastam egy írást, (Ne) légy tökéletes! címmel, nem tudom hol jelent meg, hogy ki írta, de az elolvasása után döbbentem rá, hogy a tökéletesség valóban nem létezik. Hosszú idõ kellett hozzá, de a harcot feladtam, s vele együtt a perfekcionizmusomat is. Jöjjön egy történet, mely a segítségemre volt, melynek elolvasása döbbentett rá, hogy ...