A tengerimalacokat megeszik, ugye?
sponsored links
Peruban mindenképpen, bár az abonyi vadaspark tulajdonosa szerint itthon is ez lenne a megoldás a tengerimalac szaporulat kordában tartására. Hagyom is a témát: a perui konyhában, azon belül is a street foodban pont akkora a szerepe, mint a máknak a magyar gasztronómiában. (Megígértem egy malacmán barátomnak, hogy többet nem viccelõdök vele.) Eszik, szeretik, de sokkal izgalmasabb dolgok is vannak arra fele, mint a Matchu Pitchu.
Peru sokkal több a titokzatos városnál és a sült tengerimalacnál, még akkor is, ha világ szinte csak ezeket ismeri. Kezdhetnénk a földrajzával, ami dzsungeltõl, sivatagon és az Andokon át a tengerpartig elég sok mindent magában foglal. Ez a változatosság pedig elképesztõ sokszínûséget eredményez kultúrában, gasztronómiában. Annyira, hogy szerintem a fúziós konyhát is itt találták ki, fenébe Wolfgang Puck-kal és Richard Wing-gel, ha még Nobu-san is itt tanulta a tudományát. A több ezer éves piramisok bizonyítják, hogy már az inkák elõtt is volt itt élet. Az épületek nagyszerûen konzerválódtak a part menti sivatagokban.
Az elsõ fúzió akkor jött létre, mikor a krumplievõ quechua törzsek leigázták a part menti népeket és integrálták a halakat és a herkentyûket szegényes hegyi étrendjükbe. Aztán õket is lefõzte egy hódító csapat, akik ráadásul az õsi kultúrájukat is megpróbálták elpusztítani. Ehelyett azonban az amúgy is mór elemekkel fuzionálódott spanyol inkább egyesült a ...