A tartósítás veszélyei - gasztronovella
sponsored links
Szegény Diósiné férjébe belebújt az ördög. Az elgyötört feleség kétségbeesve panaszolta szomszédasszonyának, a mindig megértõ Takács Jolinak.
- Képzeld, ez a jóember mit vett a fejébe! Télvíz közepén akar rántott gombát enni!
- No és? Hát miért nem csinálsz neki? Igazán nem nagy ügy! Egy kis rizzsel, tartárral?
- Nem a körettel van a gond! Hanem a gombával! Az én Bélám hallani sem akar arról, hogy termesztett csiperkét rántsak ki neki! Azt mondogatja, hogy vagy õzláb kalapokat enne sörtésztában kisütve, vagy vargányát, hagyományos panírban. Most, télvíz idején! Komolyan mondom, szerintem van valami az agyával...
- Ugyan, ne vedd annyira a szívedre! Tudod, a pasik úgy ötven fele kezdenek bogarasak lenni.
Géza a héten leszedte a kombinált szekrény tetejérõl a húsz éve ott porosodó villanyvasútat, amivel a fia sose játszott és most terepasztalt akar építeni a nappaliban! Képzelheted! Ehhez képest egy rántott gomba januárban bagatell, édesem!
Diósiné kissé felhúzta az orrát, hogy barátnéja nem állt mellé a bajában. Ott is hagyta a lépcsõfordulóban és lement a fodrászhoz, hogy ha már azt se tudja, hol áll a feje, legalább a haja legyen rendben.
Egy hét múlva viszont boldog mosollyal integetett Jolinak, át a gangon.
- Na mizújs?
- Képzeld! A múlt héten tûvé tettem a várost az után a nyüves gomba után. Még a Nagycsarnokba is elvándoroltam. Persze csak champignon meg laska volt ott is, meg valami japán shi-take vagy hogyishívják, arany áron. Bár már azt is megvettem volna kínomban, de valakitõl azt hallottam, hogy aki érzékeny rá, annak megy a hasa tõle. Bélának meg tudod, elég kényes a bélése! Aztán láttam még konzerv kínait, persze, meg ezeket a pár dekás szárított fajtákat és slussz, passz, semmi mást. De végül összefutottam az én mentõangyalommal, a Soós Klárika nénivel! Õ mondta, hogy a kis unokahúga az nagy gombász. Egy régi erdészházban lakik, mióta a férje otthagyta és teljesen átállt gyûjtögetõ életmódra! Mindenféle lekvárokat fõz vadgyümölcsökbõl, méheket is tart, mesélte a Klári néni. És van egy csomó, nyáron meg õsszel szedett erdei gombája is szárítva, aszalva, befõzve, porítva, de ami a lényeg, lefagyasztva, egészben is! Az öreglány megadta a számát, én meg nagy röstelkedve felhívtam. Nagyon kedvesen reagált, meg is hívott minket hétvégére, mondta, hogy minden vendégnek örül ott a rengetegben. El is mentünk, õ meg ...
- Képzeld, ez a jóember mit vett a fejébe! Télvíz közepén akar rántott gombát enni!
- No és? Hát miért nem csinálsz neki? Igazán nem nagy ügy! Egy kis rizzsel, tartárral?
- Nem a körettel van a gond! Hanem a gombával! Az én Bélám hallani sem akar arról, hogy termesztett csiperkét rántsak ki neki! Azt mondogatja, hogy vagy õzláb kalapokat enne sörtésztában kisütve, vagy vargányát, hagyományos panírban. Most, télvíz idején! Komolyan mondom, szerintem van valami az agyával...
- Ugyan, ne vedd annyira a szívedre! Tudod, a pasik úgy ötven fele kezdenek bogarasak lenni.
Géza a héten leszedte a kombinált szekrény tetejérõl a húsz éve ott porosodó villanyvasútat, amivel a fia sose játszott és most terepasztalt akar építeni a nappaliban! Képzelheted! Ehhez képest egy rántott gomba januárban bagatell, édesem!
Diósiné kissé felhúzta az orrát, hogy barátnéja nem állt mellé a bajában. Ott is hagyta a lépcsõfordulóban és lement a fodrászhoz, hogy ha már azt se tudja, hol áll a feje, legalább a haja legyen rendben.
Egy hét múlva viszont boldog mosollyal integetett Jolinak, át a gangon.
- Na mizújs?
- Képzeld! A múlt héten tûvé tettem a várost az után a nyüves gomba után. Még a Nagycsarnokba is elvándoroltam. Persze csak champignon meg laska volt ott is, meg valami japán shi-take vagy hogyishívják, arany áron. Bár már azt is megvettem volna kínomban, de valakitõl azt hallottam, hogy aki érzékeny rá, annak megy a hasa tõle. Bélának meg tudod, elég kényes a bélése! Aztán láttam még konzerv kínait, persze, meg ezeket a pár dekás szárított fajtákat és slussz, passz, semmi mást. De végül összefutottam az én mentõangyalommal, a Soós Klárika nénivel! Õ mondta, hogy a kis unokahúga az nagy gombász. Egy régi erdészházban lakik, mióta a férje otthagyta és teljesen átállt gyûjtögetõ életmódra! Mindenféle lekvárokat fõz vadgyümölcsökbõl, méheket is tart, mesélte a Klári néni. És van egy csomó, nyáron meg õsszel szedett erdei gombája is szárítva, aszalva, befõzve, porítva, de ami a lényeg, lefagyasztva, egészben is! Az öreglány megadta a számát, én meg nagy röstelkedve felhívtam. Nagyon kedvesen reagált, meg is hívott minket hétvégére, mondta, hogy minden vendégnek örül ott a rengetegben. El is mentünk, õ meg ...