A szerdai napról, így utólag
sponsored links
Ez a szerda igen csak eseménydúsra sikerült; legnagyobb attrakciója az olívabogyós versenyt lezáró fiesta volt, amelyet nagyon puccos helyen, az Október 6. utcában található Iberostar Grand Hotel Budapestben rendeztek meg.
Elegáns volt, na. Kedves fogadtatás, fõleg, amikor a bejáratnál, a névsor ellenõrzésnél bemondtam, hogy én volnék a gyõztes gasztroguru , mindjárt kisebb ováció tört ki a hostess hölgyek körében, majd gratuláltak, és odatessékeltek a fotó falhoz, tudjátok, mint a nagy sztárokat az Oscar-átadáson, meg hasonló helyeken, ahol a szükséges logók látszanak, és persze a híresség aktuális szerelmével körítve, és akkor ott fényképezik, arcán boldog mosollyal.
Nos, tizennyolc éve állandó szerelmem nem hagyott cserben, odaállt mellém, így együtt lettünk megörökítve annál a falnál, ahol egyébként elõttünk és utánunk tényleg csupa sztárokat fotóztak.
Nem tudom idézõjel nélkül leírni, bocs. Nekem Presser Gábor sztár. Vagy mondjuk Rudolf Péter. Vagy Gáspár Sándor. Na, õk nem voltak ott. Ott volt viszont egy csomó rémlik, mintha már láttam volna arc, jelenkorunk celebjei , akik között felismertem az Irigy Hónaljmirigy zenekart (na jó, õk tényleg jópofák, esetükben talán még az idézõjelet is nélkülözném), továbbá Bagi Ivánt, aztán Palcsó Tamást, Dukai Reginát, Rákóczi Ferencet, és innentõl már bajban voltam, mert sem a Barátok közt, sem a Jóban-rosszban sorozattal nem vagyok képben, pedig állítólag azokból is voltak ott szereplõk jócskán. Bloggerkartársnõm, Rita, akivel a rendezvény elején beszélgettem, mondta ugyan, hogy ki kicsoda, de bevallom, elfelejtettem. Az tûnt csak fel, hogy a sajtó képviselõit nagyjából hidegen hagyta a receptverseny ténye, inkább az ismert arcokat faggatták az olívabogyóhoz fûzõdõ viszonyukról.