A savanyú jó

2011-10-05

sponsored links

Nagyobb pofont nem tudunk adni az étkezésnek, és nincs nagyobb szájba rúgása az ízlésnek, és nincs céltalanabb dolog a magyar étrendben, mint savanyút enni a rántott hús mellé. Vagy bármi mellé. Mégis imádjuk, szeretjük, keressük és készítjük, nagymamáink kamrájába lesünk be a dunsztos üvegekért.

Tavaly úgy ment el mellettünk az õsz saját savanyú nélkül, mint a huzat. Idén nem csak elõrelátóbb, de tervezõsebb is voltam, két fázisra szedtem a dolgot: a kisebb üvegekbe múlt héten éjjel töltöttem bele a jóságot, jövõ héten viszont vár ránk két húsz kilós hordó a "beledobálóshoz".  (Dinnye, almapaprika, káposzta, paradicsom.)

A savanyítás jó öreg tartósítási eljárás, aminek két célja van: egyrészt a meg nem evett, rendesen be nem érett, vagy már el nem használt, megmaradt kerti zöldségek tartósítása a jövõnek, másrészt a kamra feltömése télire tartalmas táplálékkal. A kovászos uborka tejsavas erjedésével ellentétben itt ecettel savanyítunk/tartósítunk. A cukor nem alakul át, nem indul be tejsavas erjedés, viszont a hozzáadott ecet megelõzi azoknak a mikroorganizmusoknak az elszaporodását, melyek csak elrohasztanák a zöldségeinket.

Az ecetes savanyúságokhoz való viszonyulásom azért sajátos, bár talán nem egyedi fejlõdést járt be. Indultam a csalamádétól és az uborkától. Volt egy kis kitérõm a szilvával, meg a gyöngyhagymával, aztán jött az ecetes almapaprika, meg a ...


Folytats a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2011/10/05/a_sava...

sponsored links

Keres?s