A rút kiskacsa - avagy mi legyen a maradék tejbedarából?

2011-09-22

sponsored links


Elõfordul, hogy reggel arra ébredek, legyen valamiféle változatosság a reggeliben, üsse kõ, gyorsan fõzök tejbedarát, hogy mire az álmos szemû gyermekek elõbotorkálnak, már lehessen is adni nekik.
Aztán mi történik?
Ott a lábasnyi gõzölgõ tejbegríz, csemeték jönnek, én szinte költõi kérdésnek szánom, hogy kértek-e, mert nem várok rá választ, hiszen biztos vagyok benne, hogy persze - és mit mondanak?
- Hááát...mit lehet még enni?
Mit lehet MÉG? Hát ez nem jó?
Õ valami sósat enne.
Rendben, te egyél szendvicset. Jön a következõ delikvens, õ is köszöni, de maradna a gabonapehelynél, és aztán csak a szociálisan és egyébként is érzékeny hármas számú, õ látja, hogy porrá zúzódik lassan minden önbizalmam, csalódott arcomat szemlélve odajön hozzám, megveregeti a vállam:
- Nem baj, anya, én kérek.
Aztán elmennek iskolába, én meg ott maradok vagy öt adag tejbedarával megfürödve.
Amikor kihûl, bevágom a hûtõbe, ne is lássam. Aztán, van, amikor még aznap piskótatekercs-töltelék lesz belõle, mondjuk lekvárral, vagy csokival turbózva, van, hogy eszegetnek még ebéd után belõle desszert helyett, és az is megesik, hogy bent felejtõdik a hûtõben, és pár nap múlva dobom ki fájó szívvel, bosszúsan, ahogy van.
Most is ott volt második napja, amikor eszembe jutott: a legmenõbb éttermek adják a tejbedarát ilyen-olyan édességekbe, felturbózva, úgyhogy most én is készítek belõle valami hangzatos nevû desszertet. Úgy fogom hívni, hogy grízmousse ganache-sal.
Így lett a rút kiskacsából hattyú. Nem volt kérdés, hogy ki kér. Inkább csak annyi hangzott el: anya, ugye, te fogyózol? Megehetem a tiédet?

Hozzávalók: ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s