ElsĂľ ĂśnĂĄllĂł szĂĄrnyprĂłbĂĄlgatĂĄsaim alkalmĂĄval, mikor a Zurammal, aki még akkor nem volt a Zuram, idĂľnként, néhĂĄny napra kiprĂłbĂĄlhattuk, milyen is komoly felnĂľttként egyĂźtt élni és hĂĄztartĂĄst vezetni, mindig lelkesen igyekeztem fĂľzĂľcskézni, és finomakat varĂĄzsolni neki az asztalra. Néha elég vicces dolgok sĂźltek ki ebbĂľl, mint pl. amikor a rĂĄntott csirkemĂĄjat sikerĂźlt medvetalp keménységĂťre sĂźtnĂśm, mert utĂłlag jutott eszembe Anyu tanĂ­tĂĄsa, hogy azt nem szabad sokĂĄig sĂźtni, mert minél tovĂĄbb sĂźtĂśm, annĂĄl keményebb lesz. Nos, én jĂłl ĂĄtsĂźtĂśttem, hogy tuti finom legyen, agyon lehetett volna csapni vele valakit, olyan kemény lett. Sose felejtem el, egy ĂĄrva hang v. rossz szĂł nélkĂźl, mosolyogva ette a beton keménységĂť mĂĄjat - nagyon-nagyon szerettem érte. Az ilyen félresikerĂźlt sĂźtések-fĂľzések mindig megerĂľsĂ­tettek abban a hitemben, hogy nehéz, v. nehéznek tĂťnĂľ kajĂĄkra még gondolni sem szabad, nemhogy neki akarjak fogni. Így voltam tĂśbbek kĂśzĂśtt a rakott krumplival is, olyannyira, hogy mĂĄr 1-2 éve egyĂźtt éltĂźnk, mikor még mindig csak akkor ettĂźnk rakott krumplit, ha Anyu csinĂĄlt és kaptunk belĂľle. AztĂĄn tĂśrtént egyszer, hogy AnyukĂĄm lebetegedett, és a beĂ­gért rakott krumplibĂłl nem lett semmi - én meg addigra annyira megkĂ­vĂĄntam, és Ăşgy beleéltem magam, hogy végre ehetek, hogy ez legyĂľzte a félelmeimet, és nekiĂĄlltam. Ennek kapcsĂĄn aztĂĄn rĂĄjĂśttem, hogy semmivel sem bonyolultabb ez, mint egy ĂĄtlag kaja, inkĂĄbb csak kicsit munkĂĄsabb. SĂľt, bizonyos szempontbĂłl még kĂśnnyebb is, hiszen nem kell flancos fĂťszerezéssel bĂ­belĂľdni. Az alap dolgokon kĂ­vĂźl, ami minden fĂľzéskor alapszabĂĄly, mint pl. hogy jĂł minĂľségĂť hozzĂĄvalĂłkkal ...

sponsored links