NyĂĄr nem mĂşlhat el nĂĄlam lecsĂł nélkĂźl. Alig vĂĄrom, hogy megjelenjen a boltok polcain az édes paradicsom meg a finom paprika, és végre elkezdĂľdjĂśn a "lecsĂłszezon" :) ImĂĄdom a lecsĂłt, bĂĄrhogy jĂśhet: friss kenyérrel, tojĂĄsosan, rizzsel vagy tarhonyĂĄval is isteni. 

Õszintén szĂłlva nem mindig voltam ezzel Ă­gy, jobban mondva anyu lecsĂłjĂĄt mindig szerettem, de bĂĄrhol mĂĄshol ettem, szinte sosem Ă­zlett, egészen addig, mĂ­g meg nem tanultam én is lecsĂłt fĂľzni, és rĂĄ nem jĂśttem, hogy ĂĄltalĂĄban az a fĂľ bajom az idegen helyen evett lecsĂłkkal, hogy savanyĂş, anyu pedig cukrot is tesz bele. Érdemes tehĂĄt kikĂ­sérletezni, kinek melyik elkészĂ­tési mĂłd vĂĄlik be (van belĂľle bĂľven, ahogy mondani szokĂĄs: ahĂĄny hĂĄz, annyi szokĂĄs). Én elég megengedĂľ vagyok a lecsĂłval: megvan ugyan a kedvencem, a sajĂĄt, anyuféle receptem, de ha nem tĂşl savanyĂş, akkor nekem nem kardinĂĄlis kérdés, hogy meghĂĄmozzĂĄk-e a paradicsomot, vagy sem, hogy miként vĂĄgjĂĄk bele a paprikĂĄt, fĂľznek-e bele kolbĂĄszt, tojĂĄssal ...