Még mindig a nyaralĂĄs emlékeibĂľl tĂĄplĂĄljuk lelkĂźnket. A kĂĄptalantĂłti piacon jĂĄrva egy fiatal lĂĄny szebbnél-szebb kenyereket kĂ­nĂĄlt és nem volt kérdés, hogy a kĂłstolĂł utĂĄn veszĂźnk is egyet az ĂĄltala készĂ­tett finomsĂĄgbĂłl. TĂśbbféle pékĂĄru rejtĂľzĂśtt a kenyereskosarakban, de a vĂĄlasztĂĄsunk egy kecskesajtos cukkinis kenyérre esett. CsodĂĄs puha belseje volt és olyan kĂźlĂśnleges Ă­ze, hogy simĂĄn, magĂĄban fogyasztva is tĂśkéletes volt. Mondanom sem kell, hogy nem tartott sokĂĄig az az egy darab, amit vettĂźnk, Ă­gy mĂĄr alig vĂĄrtuk a kĂśvetkezĂľ vasĂĄrnapot, hogy visszatérhessĂźnk a piacra egy Ăşjabb példĂĄnyért.

Hazatérve Ăşgy gondoltam, én is  megprĂłbĂĄlom valahogy reprodukĂĄlni ezt a kĂźlĂśnleges Ă­zvilĂĄgot. Limara receptjeit hĂ­vtam segĂ­tségĂźl és végĂźl a mediterrĂĄn kenyerére esett a vĂĄlasztĂĄs, amit cukkinivel és kakukkfĂťvel Ă­zesĂ­tettem. BrutĂĄlisan jĂłra sikerĂźlt a két kis vekni, ami elég sokĂĄig elĂĄll és puha marad a cukkini miatt. Ha pedig mĂĄr nem annyira puha, meg lehet pirĂ­tani és egy kis vajjal fincsi reggeli lesz belĂľle. Indulhat a kenyérgyĂşrĂĄs?

sponsored links