A nyers valóság (ceviche)
sponsored links
Szinte nem találni olyan szegletét a világnak, amely ne büszkélkedhetne olyan népszerû ételekkel, amelyek az alapanyagot a maga nyers valójában használják fel. Kezdhetnénk a sort akár a különbözõ, nyers húsból készülõ tatárokkal, vagy carpacciókkal. A halak megint egy külön tételt képviselnének, nyilvánvalóan Japánnal az élen, folytatva minden olyan országgal, amely rendelkezik tengerrel, és ezáltal friss hallal. Az olaszoknál carpaccio, a japánoknál szasimi, Latin-Amerikában pedig tiradito, vagy ceviche (ejtsd "szevicse"). Utóbbi a teljesen nyershez képest azért némileg csalás, mivel a citrusos pác, amellyel a nyers halat összeforgatják, reakcióba lép a húsával, végsõ soron megmarja, vagyis megfõzi azt.
Dél-Amerika -azon belül is elsõsorban Peru és Equador - jellegzetes étele, a latin-amerikai konyha térhódításával egyre inkább a nemzetközi gasztronómiába is bevonult ?ennek kezdete pedig nagyjából a kétezres évek elejére tehetõ, amikor bekerült a manhattan-i kulináris mainstream-be (megnyílt az elsõ sikeres ceviche-bár, a megújított latin konyha forradalmáraként ismert Douglas Rodriguez vezetése alatt). Ami a történetét illeti, világra szóló legendákat (bár léteznek) nem szükséges keresni: a napi fogás azonnali elfogyasztásának szüksége hozta létre. Hat alapeleme a következõ: falatokra vágott friss, nyers hal (vagy más tenger gyümölcse), citrus (citrom, zöldcitrom, narancs, grapefruit, vagy ezek keveréke), só, hagyma, chili, zöldfûszer (leggyakrabban koriander.)
Ezt a hûsítõ, tüzes-jeges fogást általában egy jéghideg...