A nemzet igazi kenyere
sponsored links
Holnap sütik/szegik/eszik meg Pécsett a Nemzet Kenyerét, a nemzeti összetartozási intézmények szokásos túllicitálásának egyik eredményét. Kár, hogy egy kis vasi faluban évtizedek óta megsütik minden áldott nap.
Rendes vasi születésû gyerekként kötelességem legalább egy posztot szentelni a toronyi kenyérnek, amit modorosan nevezhetnénk egyszerûen csak kenyérnek. Még az új (egyébként jó) divatpékségek szuper rozsos bajor parasztkenyerei sem közelítik meg azt a matúrát, aminek kilónkénti ára például a szombathelyi teszkóban eléri az ötszáz forintot, de a sütödébe is háromszáz, hm? Nem aranyporral futtatják be a cipókat, hanem egyszerûen belekerül minden, amitõl kenyér lesz a kenyér, nem pedig amolyan felpuffasztott cucc, mint amit általában lehet venni.
Az ország és minden magyarok nagykenyeréhez tíz tonna (nemzeti) búzát dobtak össze a felajánlók, egy részét (nemzeti malmokban) Szigetváron, aztán meg Mohácson nemzesítenek lisztesítették meg. A történelmi események (fail) miatt választották a helyszíneket, nem a lobbi meg a logisztikai miatt, ezügyben mindenki túl (alul) nyilatkozza a másikat. A párezer cipót holnap osztják szét Pécsett adományokért cserébe, a maradék és a befolyt pénz az árvaházakba kerül.
A toronyi kenyérrõl tudni kell, hogy két hétig kenyér, kerek, ezért annyi csücske, sterclije van, amennyit nem szégyellünk lefaragni. Legfinomabb a eredeti kétkilós kiszerelés (régen nem is készült máshogy formájában). Az valami éteri, amikor éppen csak kikerült a kemencébõl, a külseje roppanós, a belseje puha, olyan ízes, hogy kis vajnál, esetleg újhagymánál mást nem is akar enni mellé az ember, nehogy elrontsa a kenyeret.
A toronyi kenyeret a Toronyi Sütõipari Kft.-nek, Tar Jánosnak és Desics Ferencnek Köszönhetjük. Majd húsz éve õk ...