El sem hiszem, hogy a nagyobbik kisfiam, Ádi mĂĄr négy éves lett! TisztĂĄn emlékszem a szĂźletésének minden pillanatĂĄra, az elsĂľ fogĂĄnak kibĂşjĂĄsĂĄra, az elsĂľ ĂśnĂĄllĂł lépéseire, amikor tĂ­z hĂłnapos kora kĂśrĂźl elkezdĂľdĂśtt az ĂźbercukisĂĄg idĂľszaka, ami azĂłta is tart, csak most mĂĄr kiegészĂźl gondolkodĂĄssal, értelemmel. Két gyerek anyukĂĄjaként lĂĄtom most mĂĄr, hogy minden gyerek mĂĄs és mĂĄs, nagyon kĂźlĂśnbĂśzĂľek a testvérek is. Ádi is teljesen mĂĄs gyerek, mint Ákos. Persze huncutsĂĄgban, zsivĂĄnysĂĄgban nincs akadĂĄly egyikĂľjĂźknél sem! Nagyon nehéz két zsivĂĄnnyal a mindennapokat “tĂşlélni”, de ilyenkor Éva barĂĄtnĂľm szavai csengenek a fĂźlemben: “Ezeket az éveket senki nem adja vissza nekĂźnk! TĂśltsĂźnk velĂźk olyan sok idĂľt, amennyit csak tudunk!”

Ádi mĂĄr magyarĂĄzĂł kiskrapek hihetetlenĂźl jĂł humorral. Folyamatosan kérdez, nem gyĂľzĂźnk a kérdéseire vĂĄlaszolni és persze olyan kérdésekkel is bombĂĄz, amire nem tudjuk a vĂĄlaszt (gyorsan utĂĄnanézĂźnk a neten, hogy képbe kerĂźljĂźnk az adott témĂĄval kapcsolatban )! Nehéz vele lépést tartani, de igyekszĂźnk. ImĂĄd kuktĂĄskodni a ...

Folytatás a blogon ... www.zizikalandjai.com/2017/05/a-negye...