A Napfény Városa napfényben
sponsored links
Azért adtam magamban egy esélyt annak, hogy mégsem így lesz, annyira harsogta tévé-rádió, hogy itt a nagy esõ. Már készültem is rá, hogy a bejegyzés címe ez lesz: a Napfény Városa esõben. A sokéves tapasztalat azonban most is beigazolódott, csak az utolsó napi programunkat, az ópusztaszeri emlékparkot fújta el a jeges szél. Nem baj, valamit mindig kell hagyni legközelebbre is.*
A tavaszi szünetben tettünk egy kirándulást szép dél-alföldi városunkba a remélhetõleg sokáig tartó "ismerd meg hazádat szüleiddel, testvéreiddel"-programsorozatnak a jegyében. Ezt persze egyesek vélhetik "Végezz összehasonlító elemzéseket egy adott ország fagylaltkészítési eljárásairól!" vagy "Az Európai Unió biztonságos játszóterekrõl alkotott irányelveinek alkalmazása a gyakorlatban" elnevezésû tényfeltáró kutatómunkának is.
Azért esett Szegedre a választás, mert kisleányunk szenvedélyesen megszerette Móra Ferenc Kincskeresõ kisködmönét, és Szeged nemcsak a napfény, hanem Móra városa is. Sõt - gondolta a programtervezõ - útközben csak befordulunk az autópályáról Kiskõrösre, rágyújtunk a pipánkra, és egyúttal Petõfi szülõházát is megnézzük, hiszen most úgyis a János vitéz az iskolai tananyag. Ez a "befordulás" több volt persze, mint azt eredetileg gondoltuk. De így "egész úton hazafelé" láttunk igazi alföldi tájat, homoki szõlõt. Petõfi szülõházában pedig, ha tyúkot nem is, de azt a ládát, amire fölszállhatott, igen.
Szegedet gyorsan a szívébe zárja az utazó, rendezettek a házai, terei, a villamossínek között zöldell a fû, bicikliutak mindenfele, rengeteg a virág. Úgy vettük észre, minden út a Tisza Lajos körútra vezet, és ez nagyon is kapóra jött ...