A nadrágfaló feltûnése
sponsored links
Ma reggel úgy tûnt, végre TÉNYLEG idõben el tudunk indulni.
A készülõdés zökkenõmentes volt, attól eltekintve, hogy Bence egy olyan nadrágban érkezett a reggelihez a szobájából, amelyet nem tudott magán összegombolni.
- Nem találtam a másikat - mondta.
- Már azt sem? Bence, ez a második nadrágod, ami eltûnik... - mondtam, majd javasoltam, hogy nézze meg a tornacuccában, mivel kosáredzésrõl gyakran a melegítõjében tér haza. Tesicucc is tûnt már el, elõ is került egy hónap múlva. Azóta kettõ van.
Nos, a gyermek elõbb reggelizett, én pedig közben odaadtam neki az ebédjegyeit. Most elõször vettem neki minden keddre és szerdára, mert a zeneiskola és az edzés miatt túl késõn ér haza, muszáj az iskolában ebédelnie.
- Mit gondolsz, odaadhatom az egész havit? El tudod tenni olyan helyre, ahol biztonságban lesz?
- Persze! - felelte öntudatosan.
Késõbb örömmel arcán tért vissza, hogy nemcsak az egyik, hanem a régebb óta eltûnt nadrágot is megtálalta. Az elõkerült tesicuccban. Micsoda öröm - gondoltam, és mivel közben mindenki megreggelizett, és a tízóraikat is elkészítettem, én is öltözködni kezdtem. Egyszer csak hallom ám, hogy Bence Zsófit kérdezi fojtott hangon: ...