Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A mi esküvõi meghívónk
sponsored links
Eltûntem pár hétre nemrég, de már csak ez történik, ha az ember lánya férjhez megy. Esküvõ, nászút, feltorlódott munka-hegyek... Viszont most már megmutathatom, hogy miket is készítettünk mi az esküvõre magunk. (o;
Az elsõ ilyen volt a meghívó. Sokat tanakodtunk rajta, volt egy verzió, hogy "kinyomtatjuk, széttépjük és egy celluxot is adunk a borítékban hozzá", ami talán a legjobban érzékeltetni a tanácstalanságunkat; de végül a Pinterestet nézegetve rátaláltam egy nagyon szimpatikusra.
Mivel nem volt hozzá leírás, ezért a legelsõ dolgunk az volt, hogy kitaláljuk, egyáltalán hogy lehet elkészíteni, no és persze, hogy mibõl is. (o;
Amik végül szükségesek lettek:
rafia (ez bármilyen papírboltban beszerezhetõ, és egy guriga bõven elég is lesz)
újrafelhasznált papírból készült karton (ezt volt a legnehezebb megtalálni, végül a Pantonban sikerült találnunk olyat, ami elég sötét (hogy a csipke érvényesüljön) és vastag (hogy el is bírja a csipkét) (160g) - ez ívben lehetett venni, de az üzletben pár száz forintért le is vágták nekünk A4-es méretre - úgy kell vele számolni, hogy minden meghívóhoz szükséges egy A4-es lap)
csipke (ami mint kiderült, rövidáru boltban vásárolható, érdemes mûszálas, nem elasztikus és minimum 12-15 cm széleset választani... mit ne mondjak, ebben a kategóriában nincs nagy választék, mi a körúton találtunk egy boltot, ahol volt egyféle minta, ami még jól is nézett ki... - ebbõl kell úgy... nagyon sok: mi kb. 100 meghívót készítettünk, és ehhez 22-24 méter csipkét használtunk el (kétszer mentünk vásárolni))
ragasztóstift (az a klasszikus irodai, nekem az uhu vállt be a leginkább, de bármelyik jó lehet - 3-4 nagyobb kiszerelésû kellett a 100 darabhoz)
ragasztó spray (1 nagy kiszerelésû kellett, és volt egy tanulság is: az erkélyen fújtuk, még tavasszal (20 fok alatt), és a szobahõmérsékletû ragasztó kb. 20 meghívó alatt hûlt ki úgy, hogy már nem ragadt... szóval ha hidegebb idõben készül, akkor ezzel számolni kell)
háztartási csomagolópapír (ez szerintem senkinek nem kell bemutatni.. nekünk 3 csomagnyi kellett végül, aminek minden ívét nyolcadoltam)
pecsétviasz (6-8 rúd fogyott el, és egyébként interneten nagyon könnyen lehet vásárolni)
WD40 (nagyon is hasznos a pecsételésnél... majd leírom miért)
mintás pauszpapír (betétlapnak, a mi technikánkkal 4 db jött ki egy A4-es papírból)
Az anyagbeszerzések után az elsõ a pecsétminta kitalálása volt. Erre levadásztunk pár rusztikus formájú tárgyat a lakásban, és egyesével a viaszba nyomtuk. Ami mindenképp fontos, az az, hogy fém legyen. A többi dologban szabad a fantázia... nálunk végül egy 1930-as évekbõl való pengõ nyert, többek között azért is, mert a templom is abból a korból való.
Apropó pecsét: no, mi kitaláltuk, hogy ne boríték legyen, hanem viaszpecsétes levél, mert az aztán milyen egyedi... mígnem rá nem kerestünk az internetem a pecsétviaszra, hogy hol is lehet venni... ugyanis szinte mindenhol úgy árulják, hogy "pecsétviasz esküvõi meghívókhoz"... na bumm! de mindegy, maradtunk az ötletünknél, nekünk tetszett, és "egyedi" maradt. (o;
A szöveg és kép:
egyszerûen worldben készült, a bohemian typewriter nevû betûtípussal, ami nagyon szépen utánozza az írógépet. Íme maga a world dokumentum:
A kép pedig egy korabeli képeslapról került scannelésre és formára igazításra, amin a templom látható még a felszentelés idejébõl.
Az ebédre meghívottaknak külön betétlap került a meghívóba, amire az étterem címén kívül annak a templomból való megközelítését elõsegítendõ, kis rajzolt térkép is került.
A térkép viccesen készült: sütõpapírt tettem egy turistatérkép fölé, alkoholos filctollal átrajzoltam az útvonalat (minden bekötõutat 0,5-1cm-re kihúztam), majd szabad kézzel megrajzoltam a templomot, az éttermet, és pár fontosabb pontot még. Ezt bescanneltük, kicsit effekteltük, hogy színben is stimmeljen, majd ez is a world dokumentumba helyeztük el.
A meghívó összeállítása:
Hát, megpróbálom leírni, de lehet, hogy a képek többet fognak segíteni. (o;
mindig kb. 20-30 darabos turnusokkal dolgoztunk egyszerre, amik kb. egy-egy estét jelentettek (és még ragasztás, súlyozás ügyileg is kezelhetõek voltak)
1. Elõször is kinyomtattam a meghívókat, a csipkébõl pedig akkora darabokat vágtunk le, hogy a papírok mindét oldalon 2-3 centivel túllógjon.
2. a meghívókat félbehajtottuk, és egy fa vonalzóval "leéleztük".
3. a csipkét papírlapra fektettük, és egyenletesen lefújtuk ragasztóval...
4. ... majd a lehajtogatott meghívókra fektettük...
5. ... és behajtottuk a végeit (ami a képen nincs, hogy ezt max kettesével lehet csinálni, és érdemes az elkészülteket lesúlyozni azonnal valami jó vastag könyvel - de tegyünk közéjük fehér papírlapokat! )
6. a meghívót szétnyitva egyenletesen lekentem ragasztóstifttel (a spray-tól hullámos lett!), külön figyelve a csipkét...
7. ... majd azonnal a ragasztás után a meghívó gerincét is meghajtottuk, leéleztük
8. és egy éjszakára lesúlyoztuk az egészet, hogy száradjon, ragadjon meg jól
A boríték hajtogatás:
no, ezt meg sem próbálom leírni... íme képekben:
A csomagolás:
minden meghívót borítékba rajtunk, átkötöttünk rafiával, amire elõzetesen felkerült a meghívó felíratok is (ezeket a meghívó papírjából készítettük, egyesével írtam meg õket töltõtollal).
Utána pedig jött a pecsételés. Maga a "pecsét" hát, hogy is mondjam... elég sufnitung lett, de hát erre pont tökéletes volt: egy lapos végû tollra bluetech-kel ragasztottuk rá a pénzérmét, és így nyomdáztunk vele. minden egyes pecséthez megvolt a rituálé: amíg Párom WD40-nel befújt egy pepírzsepit, ebbe tunkodta a pénzt (leoldja az esetlegesen rajtamaradt viaszt + hûti is!), én addig csepegtettem a viaszt, majd az orra alá toltam, õ rányomta, megvártuk, hogy kicsit hûljön, majd jött a következõ. Kb. 10 pecsételés után jött némi kényszerû szünet, mert a pénzérme túlságosan felmelegedett, és akkor már nem vált el szépen a viasztól.
És igazából itt lett kész a meghívó. De pár hanglatképet azért még megmutatok róluk. (o;
Az elsõ ilyen volt a meghívó. Sokat tanakodtunk rajta, volt egy verzió, hogy "kinyomtatjuk, széttépjük és egy celluxot is adunk a borítékban hozzá", ami talán a legjobban érzékeltetni a tanácstalanságunkat; de végül a Pinterestet nézegetve rátaláltam egy nagyon szimpatikusra.
Amik végül szükségesek lettek:
rafia (ez bármilyen papírboltban beszerezhetõ, és egy guriga bõven elég is lesz)
újrafelhasznált papírból készült karton (ezt volt a legnehezebb megtalálni, végül a Pantonban sikerült találnunk olyat, ami elég sötét (hogy a csipke érvényesüljön) és vastag (hogy el is bírja a csipkét) (160g) - ez ívben lehetett venni, de az üzletben pár száz forintért le is vágták nekünk A4-es méretre - úgy kell vele számolni, hogy minden meghívóhoz szükséges egy A4-es lap)
csipke (ami mint kiderült, rövidáru boltban vásárolható, érdemes mûszálas, nem elasztikus és minimum 12-15 cm széleset választani... mit ne mondjak, ebben a kategóriában nincs nagy választék, mi a körúton találtunk egy boltot, ahol volt egyféle minta, ami még jól is nézett ki... - ebbõl kell úgy... nagyon sok: mi kb. 100 meghívót készítettünk, és ehhez 22-24 méter csipkét használtunk el (kétszer mentünk vásárolni))
ragasztóstift (az a klasszikus irodai, nekem az uhu vállt be a leginkább, de bármelyik jó lehet - 3-4 nagyobb kiszerelésû kellett a 100 darabhoz)
ragasztó spray (1 nagy kiszerelésû kellett, és volt egy tanulság is: az erkélyen fújtuk, még tavasszal (20 fok alatt), és a szobahõmérsékletû ragasztó kb. 20 meghívó alatt hûlt ki úgy, hogy már nem ragadt... szóval ha hidegebb idõben készül, akkor ezzel számolni kell)
háztartási csomagolópapír (ez szerintem senkinek nem kell bemutatni.. nekünk 3 csomagnyi kellett végül, aminek minden ívét nyolcadoltam)
pecsétviasz (6-8 rúd fogyott el, és egyébként interneten nagyon könnyen lehet vásárolni)
WD40 (nagyon is hasznos a pecsételésnél... majd leírom miért)
mintás pauszpapír (betétlapnak, a mi technikánkkal 4 db jött ki egy A4-es papírból)
Apropó pecsét: no, mi kitaláltuk, hogy ne boríték legyen, hanem viaszpecsétes levél, mert az aztán milyen egyedi... mígnem rá nem kerestünk az internetem a pecsétviaszra, hogy hol is lehet venni... ugyanis szinte mindenhol úgy árulják, hogy "pecsétviasz esküvõi meghívókhoz"... na bumm! de mindegy, maradtunk az ötletünknél, nekünk tetszett, és "egyedi" maradt. (o;
A szöveg és kép:
egyszerûen worldben készült, a bohemian typewriter nevû betûtípussal, ami nagyon szépen utánozza az írógépet. Íme maga a world dokumentum:
Az ebédre meghívottaknak külön betétlap került a meghívóba, amire az étterem címén kívül annak a templomból való megközelítését elõsegítendõ, kis rajzolt térkép is került.
A meghívó összeállítása:
Hát, megpróbálom leírni, de lehet, hogy a képek többet fognak segíteni. (o;
mindig kb. 20-30 darabos turnusokkal dolgoztunk egyszerre, amik kb. egy-egy estét jelentettek (és még ragasztás, súlyozás ügyileg is kezelhetõek voltak)
1. Elõször is kinyomtattam a meghívókat, a csipkébõl pedig akkora darabokat vágtunk le, hogy a papírok mindét oldalon 2-3 centivel túllógjon.
2. a meghívókat félbehajtottuk, és egy fa vonalzóval "leéleztük".
3. a csipkét papírlapra fektettük, és egyenletesen lefújtuk ragasztóval...
4. ... majd a lehajtogatott meghívókra fektettük...
5. ... és behajtottuk a végeit (ami a képen nincs, hogy ezt max kettesével lehet csinálni, és érdemes az elkészülteket lesúlyozni azonnal valami jó vastag könyvel - de tegyünk közéjük fehér papírlapokat! )
7. ... majd azonnal a ragasztás után a meghívó gerincét is meghajtottuk, leéleztük
8. és egy éjszakára lesúlyoztuk az egészet, hogy száradjon, ragadjon meg jól
A boríték hajtogatás:
no, ezt meg sem próbálom leírni... íme képekben:
A csomagolás:
minden meghívót borítékba rajtunk, átkötöttünk rafiával, amire elõzetesen felkerült a meghívó felíratok is (ezeket a meghívó papírjából készítettük, egyesével írtam meg õket töltõtollal).
És igazából itt lett kész a meghívó. De pár hanglatképet azért még megmutatok róluk. (o;
---