Pénteken kentem MĂşzsnak egy szendvicset reggeli gyanĂĄnt. Ahogy baktattam utamon a munkahelyem felé, eszembe ĂśtlĂśtt egy régi kép: ĂĄtutaztuk az orszĂĄgot, s megĂĄlltunk - csĂłrĂł egyetemistaként kĂśzel egy fillér nélkĂźl - egy étteremnél, még dél elĂľtt, mert nagyon éhesek voltunk. Mondtuk a kiérkezĂľ pincérnek, hogy nem szeretnénk sokĂĄig maradni, nincs-e valami melegszendvics, vagy bĂĄrmi, amit hirtelen meg lehet enni, s mégis meleg, mert mennénk tovĂĄbb, s mĂĄr Ă­gy is hosszĂş utat tettĂźnk meg. Én életembe ilyen jĂł fej étteremben nem voltam! A pincér cinkosan kacsintott, majd azt mondta, megkérdezi a konyhĂĄn, mit tehet az Ăźgy érdekében. CsodĂĄk csodĂĄjĂĄra tĂ­z perc mĂşlva két óóóóóriĂĄsi melegszendviccsel a kezében érkezett meg. A kenyeret két kilĂłsbĂłl szelték, vastagon megkenték tejfĂśllel, ujjnyi sonkaszelet és temérdek, pirosra sĂźlt sajt borĂ­totta. Nem tudom az éhség, vagy mĂĄs miatt volt-e, de egyrészt kĂśnnybe lĂĄbadt a szemĂźnk a lĂĄtvĂĄnytĂłl és az illattĂłl, mĂĄsrészt Ăľszinte, kimondhatatlan hĂĄla ĂśntĂśtte el a szĂ­vĂźnket, s nem gyĂľztĂźk megkĂśszĂśnni a jĂłtéteményt. Viszonylag gyorsan befaltuk a hihetetlenĂźl jóízĂť fogĂĄst, majd rohantunk tovĂĄbb, kézcsĂłkunkat kĂźldve a szakĂĄcsnak.

Nos, visszatérve a témĂĄhoz, a MĂşzsnak szĂĄnt reggeli kenését kĂśvetĂľen szĂśget ĂźtĂśtt a fejemben ez a kép, vagyis az, milyen klassz lenne felelevenĂ­teni az élményt, persze otthoni kertetek kĂśzt. Nap kĂśzben beszéltĂźnk, mire, Ăľ is mesélte, pont ez jutott eszébe. Hazafelé vettem pĂĄrizsit, kenyeret, s mire az ember hazaért, épp csak be kellett tennem a sĂźtĂľbe a tejfĂśllel ...

sponsored links