A lekvárka projekt :)
sponsored links
És akkor most jöjjön egy élménybeszámoló, még júniusból, azazhogy májusból. :) A recept ugyanis tavalyi. De szerintem megér pár sort a történet. :)
Szóval az úgy kezdõdött, hogy lánykérés, hogy esküvõ idõpont, hogy ezerrel szervezkedés, tipikus Flammeres módra természetesen. Ergó: lelkiismeretesen, szívvel-lélekkel és minden, ami ehhez kapcsolódik. :) Az ember szeretné a lehetõ legjobbat kihozni a dologból, én legalábbis így voltam vele. Általánosságban igaz rám, hogy kényes vagyok a részletekre, és szeretem, ha minden-mindennel harmonizál, hát az esküvõnek is egységes jelleget szerettem volna. És valami olyat, ami jellemzõ ránk, rám (elvégre ez többségében mégiscsak a menyasszonyról szól). :)
A dekor, a ruhák, a zenék, meg minden egyéb oké, megvan, egységes, stb. De ettõl még nem érezhettem, hogy annyira "én" is benne vagyok. Hisz a ruhát nem én varrtam, a dekort nem én készítettem... Márpedig nekem igenis fontos volt, hogy ebben a nagy hacacáréban legyen valami, ami rám jellemzõ, amit én készítettem.
Így jutottam el a köszönõajándékokhoz. Merthogy azt mostanság illik, kéremszépen. Valami kis apróság. Általában, ahogy nézegettem a véleményem szerint nem túl fantáziadús kínálatot az esküvõi oldalakon, ez valami kis bonbon díszdobozkában és hasonló. Na ez nekem nem kellett. Mígnem egyszer csak megláttam egy újságban, mi kell nekem: lekvárka. Pici kis lekvárosüvegek. Tökéletes, gondoltam. :)
Persze mindenki közölte, hogy nem vagyok normális, 120 kis üvegbe akarok én lekvárt fõzni? Elment az ...