A költészet világnapjára Áprily Lajos: Az irisórai szarvas

2017-03-21

sponsored links

A költészet világnapjára egyik legkedvencebb versem :)

 Áprily Lajos:Az irisórai szarvas

Virradt. A fákra egyre csendesebben
rivallt alá a mély felhõ-torok.
Gáncsot vetõ boróka-rengetegben
akadtak rá a csorda-pásztorok.
A gornyikhoz levitte nemsokára
tarkóra vetve egy szilaj csobán,
s megvolt az alku egykettõre: ára
egy korty fenyõvíz s egy marék dohány.
A simmentali borjának fogadta
fakorlátos, legeltetõ helyen,
tõgyén mohón csüngött az istenadta,
és elfeledte, hogy testvértelen.
És elfeledte a futó erecskét,
amely bukfenceket kacagva hányt,
s mely hûs homályba fogta gyenge testét,
el a zuzmószakállú õsmagányt.
És elfeledte a forrás kis odvát,
amelynek tükre csábító titok,
s ha eltikkadva meg-megszomjazott, hát
napverte, langyos vályúból ivott.
Kristály-tükörben nem láthatta mását,
mikor a szarva büszkén ütközött,
meg nem sejthette büszke származását,
és borjúnak nõtt fel borjak között.
És lett pompás agancsú háziállat,
vadász-szívekbe dobbantó remek,
s csudálva nézte, rajta mit csudálnak
csudálkozó kiránduló-szemek...
De nyárutón, mikor a kék havasról
omlott a köd s leszállt az õsz vele,
beláthatatlan ködruhás magasból
szarvasbõgés búgott a völgybe le.
S akkor: párát zihált remegve szája,
idegen lett palánkos otthona,
idegen lett testvére, mostohája -
s a ködbe hördült, mint az orgona

Folytats a blogon ... makacskakonyhaja.blogspot.com/2017/03...

sponsored links

Keres?s